Volt aki sírt nőgyógyászati vizsgálaton?

Sírtam. Kétszer is. Először azért, mert a doki, aki uh-ozott missed ab végleges kimondása miatt, egy köcsög volt. Azt mondta, hogy mit vagyok úgy oda, úgyis el akartam vetetni, nem? Hát nem, tervezett baba volt (lett volna). És ezt csak azért, mert nem nézek ki annyinak, mint amennyi vagyok... Aztán még közölte azért, hogy ne bőgjek, majd lesz másik, ez még nem volt baba, csak embrió. Hogy hogy reagált a doki a sírásra? Neki állt feljebb.

Még egy sírós alkalom volt, mikor a második babánkat vártuk. De akkor vizsgálat nem is volt, csak egy elmondott problémámra reagált úgy a dokim, ahogy igazából nem vártam - nagy empátiával és jól működő hatodik érzékkel rávilágított a problémám mögött fennálló lelki dolgokra, és eléggé érzékeny pontra tapintott. Viszont ez sokat segített a megoldásban, a mai napig hálás vagyok érte, pedig nem tegnap volt.

Mindkét orvos férfi volt, de ebből ne vonjatok le messze menő következtetést.

Na de drágám, ha csacsiságot írsz, akkor az nem belekötés, ha figyelmeztetnek rá!

Majd legközelebb figyelj jobban!