Meg kellene mondanom a nőgyógyásznak, hogy szűz vagyok 19 éves létemre?

Anyum azt hiszi, már rég túl vagyok a dolgon. Sose beszéltünk ilyesmiről, még kis kamaszként se, ezek tabutémák voltak. Anyám nem szeret nőügyekről beszélgetni. Egyszer 10 évesen megkérdeztem tőle, hogy mi az a menstruáció, és annyira zavartan magyarázott valamit, hogy az ég világon semmit nem értettem belőle, csak egy aha mellett bevonultam a szobámba. Azt hittem nem fontos dolog, hogy valami lényegtelen... hát nagy pofára esés volt az első vérzésem... :-( és persze akkor se ültetett le anyám, hogy megbeszéljük. Mindenre magamnak kellett rájönnöm, és ez nagyon megviselt engem kis tiniként. Hát ezért nem is akarom, hogy kiderüljön.

Anya azóta hazajött, kérdezte, kaptam-e papírt, de nem mertem neki megmutatni... ráadásul fehér folyásom is van... nem komoly, a doki szerint csak felborult a hüvelyflórám, és nincs szaga, még nem is kellemetlen...ezért nem vettem észre, mert azt hittem, hogy ez a normális hüvelyváladékozás...

Én nem szorongok és nem stresszelek azon, hogy nincs egyelőre nemi életem. Egyszerűen egyelőre nem hiányzik, vannak más egyéb elfoglaltságaim, amiben ugyanúgy örömet tudok lelni. Majd itt lesz az ideje annak is, hogyha készen állok rá. Lehet, még picit érnem kell.

Viszont hogy te 16 éve elváltál...gondolom, rosszul érintett a válás, sokáig nem akartál nyitni senki felé se, és ebben az állapotban ragadtál. Jól gondolom?