Kértek felmentést tesi óra alól menzesz idején?

Kár itt oltogatni egymást, ezt egyikünk se tudja megítélni a másikról, hogy valójában milyen görcsöket él át az első napon. Aki szerint ez nem betegség, és nyugodtan futkározzon csak a szerencsétlen görcsölő lány, az olyan szerencsés lehet, hogy neki nem görcsöl, vagy nem annyira, hogy ne bírja. Én megértem a felmentetteket, mert konkrétan nekem egy ágy és egy lavór szükséges az első napra, olyan kínjaim vannak. Sokszor a wc-ig nem bírok kimenni, hanem összekuporodva vinnyogok az ágyban, mert ülni-állni-feküdni nem jó, szeretnék a csillárról lelógni, mint egy denevér, de arra sincs lehetőségem, hogy fejreálljak a fájdalomtól, mert közben okádok, bele a lavórba. Amikor már nincs mit hányni, akkor is jönne, és ez a legrosszabb, a hányóreflex eredmény nélkül. Na ilyenkor iskolába se mentem, amíg gimis voltam, most pedig az egyetemre nem megyek be, mert hogy? Kiskanállal sem bírnak összerakni, hiába van bennem ezerféle gyógyszer, ezen túl kell lennem és magától múlik a 2. nap végére. Több, mint 1 nap szenvedés. Ezek hormonális dolgok, amelyek változnak, és remélem, hogy egyszer nekem is enyhül majd.

Szóval ne szóljunk le egyből senkit, aki tud tesizni ilyenkor, az tesizzen, aki pedig nem, azt ne csesztessük, ez annyira alkati dolog, hogy nincs rá általános recept.

Persze azért visszaélni se kell vele, de ez már kinek-kinek a lelkiismeretén múlik.

Én már több, mint 15 éve voltam gimis, de nálunk a tesitanárnő kiszámolta, hogy 20 lányból elvileg hány menstruálhat egy időben, és ha nagyobb volt a felmentett létszám egy alkalommal, akkor baj volt.

Abban az időben nem használtam tampont, nem volt annyira általános még akkoriban, betéttel meg elég vacak volt végigcsinálni.

Mondjuk én bevallom, lógós voltam, utáltam az iskolai tesit a kislabda hajítástól a kötélmászáson át a Cooper futásig, beleértve a láncbagós tesitanárnőt is aki "egészséges életmódra" nevelt, örültem, hogy az egyetemen már nem volt tesi. Viszont én gimis korom után csak fogytam, míg a nagy sportoló lányok az évfolyamról meghíztak az egyetmi évek alatt ahogy kikopott az edzés az életükből.

Én ugyan már nem vagyok sulis, de felesleges itt szítani az indulatokat. Az teljesen igaz, hogy a mensi nem betegség, de nem árt számításba venni, hogy ki hogyan viseli!

Én pl. gond nélkül tesiztem, ha megjött, mert egyrészt nem volt erős, másrészt nem voltam soha rosszul. Egy kicsit fájt a hasam az első két napon, utána semmi.

Viszont volt egy osztálytársnőm, aki suliba sem jött a menzesze első napján, mert lábra állni alig tudott, rettenetes görcsei voltak, hányt is. Na most ő pl. hogyan tornázott volna? Gyakorlatilag a legkisebb mozdulat is fájdalmat okozott neki.

Persze az megint más, amikor valaki csak egyszerűen lusta és azt kamuzza a tornatanárnak, hogy megjött neki.

28N