Tűfóbia, félelem a vértől és hányástól való fóbia műtét előtt - érdemes szólni róla az orvosoknak, vagy "embereljem meg magam"?

Két hét múlva altatásos műtétem lesz, és már most nem tudok kikapcsolni, rettegek, pánikolok az egésztől. Sok rossz kiskori élmény kapcsán borzalmas tűfóbiám van, egy vérvételtől rosszul vagyok, illetve kamaszkorom óta kb halálfélelmem van a hányástól, jártam vele pszichológushoz is. Tudom, hogy a hányás normális és hasznos folyamat, de ez is egy gyerekkorból jövő rossz élmény miatt alakult fóbiává.

Ezt ne úgy képzeljétek el, hogy sírok vagy hasonlók, épp ellenkezőleg, mindig igyekszem magam megemberelni, bátornak lenni, de pl 5ből 3x vagy elájulok vérvételen, vagy annyira szédülök, hogy le kell fektetni.

Valahogy a fogorvos az egyetlen olyan hely, ahol semmi bajom, pedig ott is szúrnak, ott is van vér meg ilyesmik, mégis oda úgy ülök be, hogy tök bátor vagyok.

Ezen felül mindenféle véres, varratos dologtól iszolyodom, nem tudok megnézni egy horrorfilmet vagy kórházsorozatot se, mert annyira rosszul vagyok tőle.

Azt sem tudom, hogy a branült vagy micsodát, hogy fogom viselni, meddig kell majd, hogy bennem legyen.

Érdemes az orvosomnak ezekről szólni? Kérhetek olyat, hogy pl az altatáshoz az infúziót úgy kössék be, hogy leszedálnak előtte? Kérhetek hányingercsillapítót, vagy nem mindenki van rosszul műtét után?

Tudom, hogy a műtét az én javam szolgálja, de ettől függetlenül iszonyatos rettegés van bennem, viszont nem akarom, hogy hülyének nézzenek ezek miatt a kórházban.

Köszönöm mindenkinek a válaszokat előre is!