Aki genetikai rendellenesség, esetleg Down szindróma miatt megszakította a terhességét, hogyan tette túl magát ezen az egészen?

Szia.

Eltelt már egy kis idő és remélem hogy jobban vagy azóta.

Sajnos mi is ilyen helyzetbe kerültünk tavaly nyáron és akkor már 20 hetes babáról beszéltünk.

Akkor már azt hittük hogy bővül a család és , túl vagyunk a nehezén és akkor derült ki igazán hogy csak most jön a az igazán nehéz részt.

Nem fogok hazudni borzalmas és minden része iszonyatosan nehéz és egy év távlatából is nagyon nehéz elfogadni hogy ezt történt.

De akárhogy is nézem akárhogy és forgatom akárhogy is gondolkodom rajta mindig ugyan oda lyukadok ki hogy végül is összességében véve ez volt a megfelelő döntés.

Nem csak abban a vonatkozásban hogy van egy édes tündéri egészséges kisfiam akit nem terhelni kezd el hanem abban a vonatkozásban is hogyha belegondolsz hogy annak a gyermeknek nem öröm így az élet.

Annak a kicsi százaléknak aki valóban nem túl sérült de ezt ugye nem tudod előre senki nem tudja megmondani tehát óriási 95 százalékos kockázatot vállalsz hogy ha mégis azt mondod hogy megtartod.

És a nem tudja senki előre hogy mit várhatsz de ha abba a 95%-ba esel akkor egy középsúlyos vagy súlyos fogyatékos gyermeket vársz.

Akinek nem öröm az élet tévedés ne essék.

Lehet látni az ilyen sérüléssel érkező gyermekeknél hogy sokszor olyan mintha a saját testük egy börtön lenne amiből nem tudnak kijutni hiszen ha belegondolsz egy kétéves szintjén maradnak értelmük. Egy két évesnek az egyik legnehezebb kihívása hogy megtanulja kezelni a dühét amit nem tud kezelni mert még nem elég érett hozzá az idegrendszere ebből hogy jönnek a hisztis epizódok dühkitörések és ugyanez zajlik le az ilyen érintettségnél is.

Ilyenkor nem érzi jól magát egy-két éves akkor miért gondolnánk hogy boldog és jól érzi magát egy állandó ilyen állapotban lévő szindrómás ember?

Magyarán nem csak te és a család és az is akit érint a jövőben az ő állapota és az ő gondozása merthogy 95% esély van rá hogy gondozásra fog szorulni.

Tudom hogy nagyon nehéz és úgy érzed hogy soha ilyen nehéz döntésed nem volt még és úgyis érezheted hogy sosem fog elmúlni ez a fájdalom amit érzel.

Idővel majd el tudod fogadni és csökkenni fog most még elég friss a seb de idővel tovább fogsz tudni lépni mert kell.

Ha beszélgetni szeretnél a róla esetleg akkor itt vagyok.

#8

És a médiában mindenhol azt az 5%-ot mutatják meg, a maradék 95% smafu