Aki genetikai rendellenesség, esetleg Down szindróma miatt megszakította a terhességét, hogyan tette túl magát ezen az egészen?

Anyukámnak az első babája Down szindrómás volt, de voltak egyéb betegségei is (szívproblémák, ami szintén a down miatt alakult ki) végül elhalt a magzat, így halvaszülés lett a vége a 28-30. hét körül.

Nagyjából 5 hónappal később esett velem teherbe, ugyanarra a dátumra voltam kiírva, mint a testvérem, de végül az apukája (nagypapám) szülinapján érkeztem. A mai napig gyújtunk gyertyát érte, és beszélgetünk róla.

Én sem tartanám meg egyébként betegen a gyereket. Nem azért, mert önző vagyok, én rászentelném az életemet, viszont.. Nem élek örökké, ki tudja, hogy mennyire befolyásolná a mindennapjaiban, és ha én már nem leszek, ki gondoskodna róla.. Egészségesen is annyi kihívás, annyi rossz történik az életben, és annyi bántás érheti az embert, hogy én ennek nem tenném ki a gyermekem.

Biztosan megviselne, és talán szakemberhez is kéne fordulnom, hogy “helyesen” meg tudjam gyászolni, viszont.. Nekem már van egy kisfiam, aki hálistennek egészséges, és nem szeretném azt sem, hogy rá kevesebb idő és figyelem jusson, hogy a testvére miatt úgy érezze, hogy ő nem/kevésbé számít nekünk.

Nem tudom, hogy mit mondhatnék még.. Sok erőt és kitartást kívánok nektek, és szívből remélem, hogy mégis egészséges a babátok.

Az öngyilkosságot pedig felejtsd el, akár szakember bevonásával is.. Nem megoldás semmire.

Öngyilkosság a legrosszabb lehetőség.

Ugyanakkor a mai világban nem pc beleszólni az abortusz témában (főleg lebeszèlni nem, rábeszélni még pc), de csak egy hasonló tapasztalatom van ismeretségi körben. Ott az orvosok szerint down kóros volt a baba, az anya végül megtartotta és hat tévedtek :)

Persze erre kicsi az esély, a te esetedben is. Mennyire mondják biztosra ?

Kórházban dolgoztam, sok fals eredmény született kombinált teszten, kijött a down szindrómára a pozitivitás, aztán a magzatvíz minta vétel negatív eredményt hozott és egészséges baba született.

Szóval, ne add fel, főleg ne legyenek szuicid gondolataid.

Én két családot ismertem ahol down szindrómás baba született. Az egyik gyerek most még picike, oviba jár.

A másik családban már felnőtt a fiú, egy lakó otthonban él jelenleg.

Sajnálom a helyzetet,de a férjeddel tudok egyetérteni.Ő mint írtad közel 50,normál esetben sem most kéne babáznia,de ha születik egy Down szindrómás gyereketek,akkor őt élete végéig támogatni kell anyagilag és minden téren.Nem tudom te hány éves vagy,de mondjuk él még a férjed 20 évet...,de közel 70 évesen se lesz már azért fürge és aktív kereső ember...egy Down szindrómás gyerekkel nem 20,hanem akár 50-60 évet is kell foglalkozni.A magyar állam nagyjából nulla segítséget ad az ilyen családoknak,(hacsak nem hagytok rá nagyobb összeget),akkor egy lerobbant otthonban fogja leélni az életet.Mivel az orvostudomány sokat fejlődött,így már nem feltétlenül halnak meg 20-30 évesen az ezzel élő emberek,élhetnek akár 60 évig is.

A tanulmányaim miatt tudom sajnos,hogy mi a realitás.

Alap lenne, hogy nem szülöm meg.

Dolgoztam Down-osokkal, az 5%-uk cuki aranyos, és fejleszthető a maradék 95% meg x éves szinten rekedt, nem reagál a fejlesztésre, ergo sohasem élhet normális életet, csak tönkreteszi a családot (önhibáján jkívül).