Van valamilyen traumatikus vagy lekezelő nőgyógyászati élményed?

Nekem még 21 éves koromban volt, amikor alig tudták kiirtani belőlem a P3-at. Akkor még szűz voltam, s lehet, hogy még ilyet nem láttak, hogy egy 21 éves lány szűz.

Az egyik férfi nőgyógyász azt mondta, ne foglalkozzak vele, semmi bajom, a pasihiány okozza (jó, hogy nem f@szhiány), és majd ő felír nekem receptre egy pasit.

Nem röhögtem a poénon, de tényleg nem kaptam gyógyszert sem.

Elmentem egy másikhoz, szintén férfi, ő meg magánrendelésen (ahol kemény összeget fizettem) volt olyan durva velem a vizsgálat során, hogy kijött a könny a szememből. Nyilván nem fogok nekiállni sírni, hisztizni, de könnyeztem. Ő se fogadta el, hogy szűz vagyok. Kérni kezdtem, hogy finomabban, mert ez nagyon fáj, erre bedühödött, és ordibálni kezdett, hogy már rég hozzászokhattam volna, ha nem most kezdek el nőgyógyászhoz járni, meg ha nem játszom kislányt huszonévesen (gondolom, itt a szüzességre célzott).

Amikor kérdeztem, hogy mi a bajom, nem volt hajlandó válaszolni. Azt mondta, ott lesz a papíromon, olvassam el, majd szabályosan kidobott a rendelőből. Ismétlem, még mindig fizetős rendelésen voltam.

Hazáig bőgtem. S bár már majdnem 20 év telt el, de még most is köpök egyet, ha elmegyek a rendelő előtt. Vidáman rendel azóta is, a mai napig.