Ha kétéves terápia után is azt állítja a pszichológusom, hogy nincs betegségként kezelendő problémám, hihetek neki?

Nehezen értelmezem a kérdést. Mivel mentél el hozzá? Az megoldódott? Te hogy érzed? Segített a két év? Bízol egyébként az orvosodban?

Azt el tudom képzelni, hogy átmeneti krízis volt, ami miatt segítséget kértél, és azon sikeresen túl vagy. Ebben az esetben igen, hihető, hogy már nincs mit kezelni - Ellentétben például egy személyiségzavarral, ami teljesen sosem gyogyithato, de a terápia szintet tartja a pácienst.

Ő a szakember, és sokáig is jártál hozzá, szerintem hihetsz neki. Amennyiben kétségid vannak, beszéld meg vele, hátha akkor számodra is megnyugtató válaszokat ad!

Tulajdonképpen hihetsz, hacsak nem a terápia sikeréhez szükséges neki, hogy erről biztosítson. ;)

Viszont tisztázzunk fogalmakat. A pszichoterápia "egészséges" embereknek is nagyon hasznos, hiszen mindenkinek vannak nehézségei az életben és mindig van hova fejlődni. Az egészségest azért tettem idézőjelbe, mert igazából senki nem tudja megmondani, mi lenne az egészségesség kritériuma, mindenkinek van valamilyen személyiségbeli sajátossága, valamiben mindenki eltér a másiktól. Pszichoterápiával egyes - átlagostól nagyobb - kilengések is kezelhetők, úgy mint pánikrohamok, szorongás, kényszermozgások stb. De itt már befigyelhet a pszichiátria is, ami kimondottan komolyabb mentális zavarokkal foglalkozik. (Igen, félrevezetőnek vélik és kerülik a "betegség" jelzőt.)

Ha felmerül a mentális zavar gyanúja, az orvosi végzettséggel NEM rendelkező klinikai szakpszichológusok pszichiáterhez szokták továbbküldeni a pácienst a pontosabb diagnózisért vagy a lehetőség kizárásáért.

Csak érdekességképpen említem meg, hogy az elmúlt évtized intenzív kutatásai szerint az emésztőrendszerrel, azon belül is kimondottan a béllel, a bélflóra egészségével és a bél áteresztőképességével is összefüggésbe hozhatók kedélybetegségek, autizmus stb., de ennek, mint esetleges kiváltó oknak a kezelése megint egy más specialista feladata.