Mit csinálnátok még, merre indulnátok még el?

Szólok előre hosszú lesz végre rászántam magam, hogy ezt leírjam.Volt már több kérdésem ebben a kategóriában.Igazából sajnos nyilván azért írok megint mert nem érzem magam középen. Voltam én már neurológusnál, pszichiátereknél, pszichológusoknál, theta terapeutánál,kineziológusnál,jósnőnél azt hiszem szakemberekből ennyi.Töltöttem tesztet is teszteket is a teszt eredményt az engem nappali járóbeteg magánrendelésen rendelő pszichiáter kapta meg és kezelt ennek alapján nyilván ha rohadt súlyos kórkép jött volna ki akkor beküld a pszichiátriára gondolom én vagy gyógyszer váltás történik ha más a diag de lehet csak szart bele az egészbe de ez nem történt.Mivel vele nem jutottunk egyről a kettőre gondoltam váltok átert. Hát kaptam másik típusú bogyót de jobban nem lettem. A mostani pszichológussal kitöltött tesztekről még nem kaptam eredményt mert még nem értékelte ki őket kb 4 hónapja járok hozzá. De nagyjából megnézte és azt mondta, hogy nem gyógyszer fog segíteni hanem az ha elköltözöm itthonról. (nincs semmi baj itthon nem ütnek vernek stb. csak nem azt a szerepet töltöm be amit kéne a családomban, és nem a saját életem élem) ezt már egy másik pszichológus is mondta, plusz ki mennyire hisz benne az mindegy de ahogy beléptem a jósnőhöz neki is kb egy kártyavetés után ez volt az első szava, hogy ő nem lát itt semmi szorongást vagy depressziót hanem le kell válnom és el kell szakadnom és akkor minden oké lesz és hogy alapból visszajön az én vidám természetem. Na most a kettő közt vergődöm mert van amikor tényleg azt érzem, hogy nincs velem nagy vagy gond csak ez egy nagy lépés számomra meg a szülők nagyon zűrös válása így csapódott le.De aztán felmerül, hogy már válás előtt is mutatkoztak nálam mentális betegség jelei gimiben nagymamám halála akkor apum összeomlott aztán egyetem utolsó éve túl nagy nyomás egy félévet passziváltam és utána simán lediplomáztam.Gimiben rettegtem szóban felelni nem aludtam előtte éjszaka egyetemi évek alatt pedig simán levizsgáztam mindenből szóban és jól voltam bár volt egy kis nem tudok örülni semminek inkább nem mennék sehová csak ketten legyünk a párommal néha sírások de el voltam tegyük hozzá itt éreztem már hogy gondok vannak a párkapcsolatomban és ezekkel csak én foglalkoztam plusz párom szüleinél megcsalás válás anyukájában való csalódás.Szóval a két dolog közötti vergődés, hogy mindig azért meghúzódtak érzelmi problémák amikor bajom lett volt van :D de valahol ott van bennem, hogy mégsem csak szimplán ez én bipolaritásra gondolok/nék mert néha pl úgy mint tegnap is nagyon nagyon olyan mintha pörögnék belülről hogy csinálnom kell valamit vagy elsírnám magam vagy a bal oldalam szorítása ami testi tünet olyan mintha magas pulzusom lenne holott nincs bár az is előfordul mintha az egész bal oldalam lezsibbadna és akármit csinálok meditálok bármi szorít feszít és ideges vagyok és lejöhetne az Isten is a mennyből nem tudnék megnyugodni aztán alszom egyet és másnap semmi gond. Simán elutaztam Máltára első repülésem de itthon meg idegrohamat kapok ez valahogy nem fér össze ott meg semmi bajom. Kaptam gyógyszereket antidepikből pl: SSRI-ket, SNRI-ket,Tri és Tetra ciklikus antidepresszánst, szedtem már Brintellixet is,illetve kaptam antipszichotikumot az elvileges szorongásomra. Biztos van köze az itthon lakáshoz is de legjobban az zavar hogy nem tudom irányítani és nincs a kezemben egy eszköz hogy na most ha szarul leszek ezt csinálom és akkor is el tudok menni melózni vagy ha lesz családom róluk gondoskodni. Mert van hogy ez van tök szupi minden menjünk ide vagy amoda aztán meg rám tör vagy agresszív érzés vagy a fentebb említett dolgok valamelyike és akkor ha beveszek egy plusz rivotrilt vagy meditálok vagy futok vagy isten tudja mit csinálok sem kerülök középre van hogy meg igen. Nincs semmi egzakt kiváltó ok.Tudom illetve gondolom hogy teljesen gyógyult vagy egészséges nem leszek csak valami eszköz vagy mankó a reményhez vagy a túléléshez magához az élethez. Mert nem akarom elhinni, hogy nincs megoldás ha néha néha már én is azt hiszem hogy nincs de halottam olvastam láttam olyan bipoláris vagy akár borderline személyekről akik élhető életet élnek párkapcsolatban. Jelenleg mondjuk én is mondhatni azt élek 10/6 szinten de érzem hogy lehetne ez ennél jobb valahogy. Természetesen dolgozom magamon de ez úgy érzem nem elég.Asszem ennyi ontsátok magatokból rám amit gondoltok.