Trauma és stressz hatására előfordulhat, hogy többé nem leszek képes alkotó munkára?

Ha végiggondolom, sok ma már legendás írózseninek ugyanúgy nem volt könnyű élete. Mondjuk csak például ott egy Radnóti, akinek munkaszolgálat közben a lágerben is ott volt a zsebében a notesze, és akkor is írta a verseket. Pedig azt hiszem nem volt stresszmentesebb az élete mint a tied, ezt ismeretlenül is ki merem jelenteni.

Az igazi tehetséget nem tudják elnyomni a körülmények. Tehát nálad ezek szerint sajnos hiányzik valami, és csak kifogásnak használod a nehéz körülményeket.

1-es, szerintem is túllőttél a célon! Ebbe a topicba nehézséggel küzdők írnak, és te még rúnál bele egyet!

Teljesen inadekvát költőóriáshoz vagy írófejedelemhez hasonlítani a kérdezőt, sehol nem írta, hogy ő irodalmár vagy szépíró lenne.

Radnótinak küzdelmes volt a vészkorszakban, de nem tudhatod, a kérdwező hány éve szenved, meglehet, hoasszabb ideje, és teljesen hülyeség öszwmérni a két dolgot.

Ez emberfüggő!

És övön aluli volt beszúrnod, hogy biztosan az ő hibája, és tehetségtelen.

Ha korábban ebből élt, ez volt a munkája, akkor kötve hiszem!

Jó lenne, ha olyanok írnának legalább ebbe a topicba, akik nem eltaposni meg szívatni akarják a másikat, hanem segíteni.

Szerintem nem fordulhat elő, lehet "kényszergondolatok elengedése" és sok stresszkezelő módszert tanulni pszichológusnál, pszichoterapeutánál.

Az, hogy rágörcsölsz: "mi van ha nem sikerül" "mi van ha többet nem leszek képes" ez generál egy olyanfajta hatalmas félelmet, hogy úgy tűnik fel: "tényleg nem vagy rá képes" de valójában csak az eziránti félelem bénítja meg a figyelmet.