Kényszerbetegek! Mennyi idő után gyógyultatok meg?

Khm. Nekem többször volt pár éves mélypontom. Most jól vagyok. Nagyjából.

Nekem tizenéves kromban voltak kényszercselekvéseim meg paranoiáim, ezeket kinőttem, a depresszió megmaradt. :P

Nekem is gyermekkoromban, ill még tizenévesen is voltak kényszeres gondolataim, cselekvéseim, viszont egy idő múlva meguntam, hogy már szinte ez határozza meg a mindennapjaimat, és elgondolkodtam, hogy így szeretném-e folytatni az életemet....kezdetben nehéz volt uralkodni ezeken a kényszeres dolgokon, de idővel egyre jobban belejöttem, most már visszanézve szinte teljesen abszurdnak tűnnek ezek a dolgok számomra....Orvosi, ill. egyéb segítséget soha nem vettem igénybe ehhez, a környezetem elől is sikerült elrejtenem.....ezt csak leírtam, nem hinném, hogy ez mindenkinél így működne, és hozzátenném, hogy stresszhelyzetekben még ma is előjön olykor, viszont most már sikerül hamar leállítanom, ugyanis most is, meg tkp. mindig is tisztában voltam azzal, hogy mi az ami nem normális, kényszeres, csak tudni is kell leküzdeni ezeket a dogokat....a depresszió sajnos megmaradt.Ezzel nem akarok senkit arra bátorítani, hogy ne vegyen igénybe segítséget, utólag szerintem az alaposabb, és járhatóbb út ilyen ügyben az, ha szakember segítségét veszi igénybe valaki.

Kb. 5 éve vannak kényszergondolataim, 4, 5 évig titkoltam, senkinek sem beszéltem róla.Fél éve pszichológushoz járok, és szeptembertől folytatom. Sokat segített, de még nem tökéletes, és az is, hogy mostmár nem félek a gondolataimtól. Az elején szinte rettegtem, hogy valami rossz történik valakivel akire rosszat gondoltam, vagy büntetésből velem történik vmi rossz.De mostmár csak jönnek és semmit nem érzek. Valaki azt mondta, hogy negatív gondolatok esetén gondold azt, hogy TÖRÖLD,TÖRÖLD!, valamint vallásos lettem, amit szintén megnehezítettek a kényszergondolatok, és azért imádkoztam, hogy Isten ne hagyja hogy bárkinek ártsak a kényszergondolataimmal. Ezek legalább ilyen szinten beváltak.

15/L vagyok