Gyógyult kényszerbetegek, depressziósok, (súlyos) fóbiások és testképzavarosok! Hogy sikerült leküzdeni a betegséget?

Én még csak próbálok. Sajna néha még mindig rámtör a rettegés a kcal-tól, de akkor átkapcsolok egyfajta transzállapotba, és úgy kajálok. Meg nem érdekel, h mit (persze, tudom, hogy mondjuk épp főzeléket, v csirkét eszek, de valahogy máshogy tekintek rá), csak nyomom magamba - persze nem hányásig, csak míg jól esik.

Muszáj híznom, csak baromi nehéz. Lefogyni annyival egyszerűbb volt. Nem akarok visszaesni, izmosodni próbálok, sport, normális kaja. Na, ez utóbbival néha még gondjaim vannak. Egy kis édestől (csoki, keksz) néha nem jó a fejemben, de lesz@rom álláspont, és meggyőzöm magam, h nem szedek fel 20 kg-t attól a kis nasstól.

Kedves kérdező!

Te orvosnak készülsz, vagy segíteni akarsz valakinek?

Nos én leírom neked: rámtört ( szó szerint vedd) egy éjjel a pánikbetegség. De addig jártam orvoshoz, amíg kigyógyultam belőle. Tehát: szakorvos, gyógyszer, türelem, kitartás. És még egy, ami nagyon fontos: egy kitartó ismerős, aki segít támogat, elvisel.

Biztos nem fog tetszeni a válasz, de nem baj, leírom, mert őszintén így van.

Kényszerbeteg voltam, kényszergondolataim voltak. Attól rettegtem minden nap, h bántani fogok valakit, pedig sosem voltam olyan. Meg féltem, hogy megölöm magam, kényszert éreztem beugrani a metró alá, pedig sosem voltam szuicid hajlamú, szeretnék még élni. E mellé jött egy kis félelem a baciktól, napi 20 kézmosás + hipochondria, mindenféle testi és mentális betegségek beképzelése (ez sajnos még mindig bennem van...).

Az agresszív/szuicid kényszergondolataim, és a szorongásom biztos nem fog tetszeni, de a marihuánától múlt el. Fél évig szívtam heti egyszer (de aznap többször is betéptem). Kb 4-5 alkalom utám rohamszerűen tűntek el azok a kínzó gondolatok, és a velük járó szorongás.

Azóta már abbahagytam, és semmi nem jött vissza. Viszont még mindig hipochonder vagyok, és enyhe emetofóbiás.

Én sokat tettem azért, hogy meggyógyuljak. Tornáztam, gluténdiétát tartottam, vitaminokat szedek. Pszihiáter, gyógyszerek segítségével már egész jól vagyok. A gyógyszerek már csak kis mennyiségben vannak. Most pszihológushoz is járok terápiára. Én nagyon mélyen voltam a depresszióban és szorongásban. Nagyon erős akarat kellett hozzá, hogy szó szerint kirángassam magam belőle. Ettem akkor is, ha nem esett jól. Remegő lábakkal kimentem az utcára sétálni. Nem engedtem a negatív gondolatokat a fejemben elhatalmasodni.

Sok sikert és mielöbbi gyógyulást!

én is voltam kórházban (tizenévesen), de a kórházi tartózkodás és a gyógyszerek amit adtak is csak rontott az állapotomon :( sokkal rosszabbul voltam, mint mikor bekerültem

most is nagyon depressziós vagyok már évek óta, sőt még öngyilkossági kísérletem is volt (eltitkoltan) de csak akkor mentem orvoshoz, mikor a foglalkoztatás-egészségügyi vizsgálatról küldtek át oda, mert már olyan állapotban voltam :(

sajnos nem igazán bízom az orvosokban, mert rossz tapasztalataim voltak velük!!! így egyedül szenvedek tovább, amíg még bírom! :'(