Miért gondolkodom így?

Mindig is úgy éreztem, hogy máshogy gondolkodom mint a többi ember. Sose tudtam megérteni, amikor mások értelmetlen dolgokon paráznak, feldühödnek, nem merik felvállalni magukat stb. Engem sosem szokott meghatni szinte semmi. Akkor se ha filmet nézek, amin mások sírni szoktak és akkor se ha valami rossz történik velem. Nem szoktam félni vizsgák előtt se, nem féltem még senkitől, pedig voltam már elég veszélyes helyzetekben. És nem érdekel senkinek se a véleménye, kritikája. Néha előfordul, hogy azt mondják rám érzéketlen vagyok. De általában nagyon jól kijövök mindenkivel, bár hozzá kell tennem, hogy ehhez általában el kell játszanom, hogy engem is meghatnak a dolgok. Szerintetek mások is gondolkodnak így? Nem nagyon futottam még össze hozzám hasonló beállítottságú emberrel.