Mikor mondhatja el az ember magáról biztosan, hogy pánikbeteg nem pedig valami szervi baja van? Az esetemben már ellehet? Mit csináljak?

Április egyik reggelén felkelve 140-es pulzusra ébredtem. Hánytam aznap és ment a hasam. Utánna rendszeres volt a hírtelen rámjövő heves szívdobogás, mellkasi fájdalom, gyengeség érzet..stb. Mikor ez az eset megtörtént mindent elkövettem, hogy minnél hamarabb megcsináltassunk minden vizsgálatot: MR , EKG, meg mindenféle. Mondhatni anyagilag meg is gyötört ez minket. Tegnap előtt jött meg az utolsó eredmény az MR. teljesen negatív lett minden rendben a szívemmel. De akkor is már annyira elegem van. Az mikor ez történt szerintem az egyik legstresszesebb időszak volt az életemben és egyszerűen azóta nem vagyok az aki voltam. Elegem van a magas pulzusokból, a mellkasi fájdalmakból, a megmagyarázhatatlan félelmekből és az életből is. Minden tünetre felfigyelek és a legrosszabbra gondolok. Egyszerűen hihetetlen, hogy az emberi phsziché mire képes. Voltam phszichológusnál, kineziológusnál, szedek magne b6-ot de úgyérzem nem használnak. Más gyerek ennyi idősen élvezi a nyarat meg az életét én meg... Annyira utálom magamat , régen olyan boldog voltam, igaz mindig voltak stresszesebb időszakok az életemben de akkor is. Nagyon nem tudom már, hogy mit csináljak és mit kezdjek magammal. Sajnálom a szüleimet is már.