Aki sose volt pánikbeteg az nem tudja elképzelni, megérteni hogy milyen rossz amit átél egy pánikbeteg ember?

Stimmel.

Így van. Ha valakit éppen visznek kivégezni, valójában egy 10-es skálán 5-ös fokozatú szorongást, félelmet él át. 6-tól kezdődnek a patologikus szorongások, amit egészséges ember soha nem él át, így nem tudja elképzelni, milyen lehet. Főleg, hogy nincs tárgya sem, nem valamitől félsz, csak úgy, elementárisan...

Nem állok hozzá sem tapintatlan, sem pedig bunkó módon ehhez, a pszichológia iránt nagyon nyitott vagyok, és a mentális problémák nagy részét meg tudom érteni, át tudom érezni, hiába állnak tőlem rohadt távol (mint például a pszichotikus betegségek, vagy a disszociatív személyiségzavar), viszont a pánikbetegség szinte egyedüli módon feladta a leckét nekem is. Egyszerűen nehéz felfognom, mit élhet át egy ebben szenvedő ember, mikor rátör a pánikroham, mert sohasem éltem át, milyen lehet majdhogynem nulla külső inger nélkül, durván bepánikolni. Gondolom, más 'kívülállók' is szenvedhetnek az iménti problémától, csak sajnos sokan nem akarják, és talán nem is képesek másként lereagálni az értetlenségüket, mint tapintatlan, bunkó megnyilvánulásokkal. :)

"milyen lehet majdhogynem nulla külső inger nélkül, durván bepánikolni" - nagyon egyszerű. Mikor valami nagy megmérettetés, nehézség vagy rossz dolog előtt állsz (mint ahogy a kivégzést írtam), mikor rágondolsz, szorongást érzel. Ez történhet egy üres cellában is. Az adott tudattartalom okozza a szorongást, nem egy külső inger. A pánikbetegségnél ez a tartalom a tudatalattiban van, és néha így "ereget". A gyógyítás lényege ennek a "kisördögnek" a feltárása és feloldása.