Van itt még köztetek olyan 25-26 éves, aki "súlyos"depresszióval küzd? Nektek, hogy telik egy nap?

Nekem ugyan "csak" középsúlyos volt, ami most mar a normál és enyhe közt ingadozik.

Normál eletvitelem van, csak néha ramtor a sírás.

Ami nekem bevalt, az az hogy nem szabad túl sokat vállalni pl munkahelyen (ha nagyon kifaradok és nem tudok pihenni, akkor szokott nálam gond lenni) ezen kívül kellenek sikerelmenyek(pl egy tanfolyam sikeres elvégzése), és egyéb élmények. Én nagyon szeretek állatok közt lenni, egy allatsimogatoval kilóra meg lehet venni, de jó még a lovaglás is.

Mitől más a 25-26 êves????

Egy 35-36 éves depressziósnak is ugyanolyan rossz.

Utolsó,annyiban más,hogy kb 25-26 éves korban jön ki az láthatóan a környezet számára,ha valaki "nem normális".

Általában eddig tanulnak az emberek,szülőkkel élnek,vagy szülők tartják el.

Utána ráeszmél,hogy lehull az álca,mindenki számára látható lesz,hogy "baj van vele".

35-36 évesen már erősen le is nézik azokat,akiknek nem halad az élete a normális mederben.

Ez az időszak nagyon nehéz,amíg nem tanulja meg kizárni a külvilágot,az ártó szándékú vagy irigy,rosszindulatú embereket.

Másrészt maga is szembesül azzal,hogy neki sosem lesz olyan élete,mint az egészséges embereknek.

Másrészt maga is szembesül azzal,hogy neki sosem lesz olyan élete,mint az egészséges embereknek.

Na pont ez az. Én ebbe szenvedek, és szerintem rosszabb a helyzet idősebb korba.

Persze,maga a tény sosem lesz jobb.

De elindul vélhetően egy feldolgozási/tanulási folyamat.

Ez van akinél 5-10 év,másoknál évtizedekig eltart,mire letojja,hogy mit gondolnak mások.

Önmagában is nehéz feldolgozni,de még ehhez hozzájön a környezetből eredő nyomás,bántás.

Ezt 25 éves kor körül nagyon nehéz kezelni.

31/f(talán már kicsit érettebb,mint pár évvel ezelőtt).