Hogyan lehetnék jobban, mit tegyek?

Hónapok óta egyre szomorúbb, fáradtabb vagyok. Az egész azzal kezdődött, hogy tavaly novemberben végetért nagyon csúnyán egy 7 éves kapcsolatom. Előtte sem voltam az a nagyon stabil személyiség (állandóan magányos voltam, csak 3 barátom van, és nincs is olyan közeli emberi kapcsolatom a munkatársaimon kívül akikkel nap mint nap beszélnék).

Ezután következett egy időszak, ahol elkezdtem randizgatni, igazából ezt élveztem, és sikerem is volt a nők terén, amit nem is gondoltam volna. Össze is jöttem egy lánnyal, akit nagyon szeretek.

Viszont nem tudom mi történt, de napról napra, hétről hétre kialakult bennem egy nagyon erős szorongás, paranoia. Elsősorban azzal kapcsolatban, hogy a mostani párom talán nem szeret. Ez abból adódik, hogy a kapcsolatunk elején ő nagyon szerelmes volt, viszont azután megváltozott, és mostmár mintha "én szaladnék utána". Keveset is tudunk találkozni, bár mikor együtt vagyunk akkor nagyon jó.

A munkámban is egyre rosszabbul érzem magam, pedig fontos lenne a jó teljesítmény, mert ezelőtt tényleg elég jól dolgoztam, és olyan szinten vagyok, ahol nagyon elvárt az, hogy odategye magát az ember (mérnök vagyok).

Van mikor annyira rámjön a gyomorgörgcs és a szorongás, hogy csak fekszem a szőnyegen, és sírok. Olyankor rettenetesen egyedül érzem magam, és egyszerűen képtelen vagyok olyan dolgokra koncentrálni, és olyan dolgokat csinánli amiket egyébként szeretek (fotózás, zongorázás, rajzolás).

Másik problémám, hogy szerintem a szomorúságom kompenzálása miatt rettenetes költekező vagyok. Hiába keresek jól, hónap végére minden pénzemet elköltöm, és ez adja a másodlagos szorongásomat. Mivel nincsen félretett pénzem, ezért félek, hogy elvesztem a munkámat, és félek, hogy sosem jutok előrébb (mondjuk nem lesz sosem saját lakásom).

Egyébként jártam pszihológushoz, de nagyon csalódtam. Elég sokba került (alkalmanként 12 ezer forint) viszont teljesen más irányba kanyarodtunk el, teljesen rossz fele keresgéltünk, illetve csomószor ott áltam az ajtaja előtt és akkor jött az SMS, hogy lemondaná az időpontot.

Egyszerűen most is itt ülök munkába, és nem tudok koncentrálni. Úgy lennék a barátnőmmel, de ő nem ér rá, meg igazából érthető, hogy a haverjaival is szeretne időt tölteni, meg vizsgái vannak, illetve nem akarja az én szenvedésemet hallgatni.

Sokszor azt is megkapom a környezetemtől, hogy "ne picsogjak", van jó állásom, két diplomám, egészséges vagyok. Persze ez mind igaz, de egyszerűen nem tudok boldog lenni, csak röpke pillanatokra. Sokszor úgy érzem, elérkeztem életem alkonyához, és inkább jobb lenne belenézni a sötétségbe.

Valaki esetleg tudna tanácsot adni? 25/F