Annyira kimerültnek érzem magam, mit gondoltok, mitől lehet, hogyan lehetnék jobban?

Nagyon erős szorongásom van. De nem jövök rá, mitől félek, csak szorongok. Éjszaka meg jött rám olyan fura dolog. Aludtam, aztán magamhoz tértem és hallucináltam. Mintha húztak volna, aztán mintha estem volna lefelé. Aztán azt hallottam hogy anyám beszél, de nem mert aludt. Még soha nem volt ilyen. Pedig már több mint nyolc éve szedem a xanaxot. Ja, és a szám is zsibbadott. Ha nem szedném a xanaxot akkor már nem élnék. Olyan családi dolgok, amiket magamba kell fojtanom. Nem mondhatom el senkinek, azt ami bánt. Mivel velük lakok egy házban, nem mondhatok semmit, de igazából nem értem mitől félek magam sem. Engem mindenki elfojt. Mindenki lenéz engem, és átnéznek rajtam. Az én szavam, véleményem, érzésem sosem számít. Mindent magamba fojtok gyerek koromtól. Úgy érzem valóban nem számítok senkinek semmit. Hiába tudom, hogy legbelül jó ember vagyok és értékes, de ez sem érdekel senkit. Annyira rideg minden, annyira keserű. Mindenki el van keseredve, mindenki sérült lelkileg, mindenki küzd a túlélésért. Én mindezt érzem, és elkeserít. Lenéznek engem, de annyi mindent érzékelek, és sok mindent tudok és látok, de hülyének néznek. Nem tudom mit kezdjek magammal. Nem tudom mire születtem, ez a rengeteg bizonytalanság nagyon terhelő.