Húha hát ez eléggé kemény. Nekem az unoka bátyám füvezik, és nem tudunk neki mit tenni, mert nem hallgat az emberre (együtt nőttünk fel nálunk is lakott igazából 13 éves korától kezdve, és édestesvéremként szeretem őt, ezért féltem annyira 4 év köztünk a különbség ő most 18 éves.) igazából semmi és senki nem fog tudni neked segíteni, ha nincsen akaraterőd letenni róla. Az nem megoldás, ha csak esténként szívsz el egy picit, mert akkor ugyanúgy vissza fogsz szokni rá, egy idő után (nem olyan sok idő kell ahhoz...) te azt mondod, hogy a barátnőd nem veszi észre rajtad, mert ki tudod magyarázni magad mi dig valamivel, de nekem hidd el, hogy csak nem akar veszekedni és vagy kellemetlen helyzetbe hozni téged, vagy vádolni akármivel,amiről ő jól tudja, hogy az úgy van, de ha te azt mondod, hogy nem, akkor muszály neked azt elhinni. Mi is mindig tudjuk, amikor be van állva valaki, de nem szólunk neki. Már volt olyan is, hogy az unoka bátyám azt mondta, hogy " na látod észre sem vette senki, hogy én szívtam, mert rajtam nem észrevehető", de nagyon is észrevehető volt rajta, csak senki nem szólt neki erről. De még mielőtt te azt hinnéd, hogy a barátnőd ezt tűrni foglya hát tud, hogy nem, mert egy idő után, akárki bárki be tud sokalni attól, hogy nem tud félre tenni egy forintot se, és nem élhet ék nyugodtan, kényelmesen, mert a szeretője függő... Rajtad semmi és senki nem fog segíteni, csak is az akaraterőd, az, hogy van annyi lelki erőd, hogy lereszel róla. Nem mondom, hogy könnyű lesz, mert nem lesz az, de majd, amikor leszoktál, és a cucc nélkül is boldog tudsz lenni, akkor majd lát i fogod, hogy mennyire egy jó döntés volt ez, mert kitudja, hogy - hogy alakult volna az életed, ha nem teszed le. Ezt fogod majd mondani, amikor a barátnőddwl össze házasodtok, amikor leszek gyerekeitek, és boldog leszel. De azt most megmondom, hogy egy idő után, már nem azért fogsz szívni, mert, hogy te attól leszel boldog, hanem azért, mert boldogtalan vagy, és akkor, amikor éppen beüt akkor nem gondolsz arra, hogy mi mindent el*sztál... Én soha nem drogoztam, és jelenleg nem is áll szándékomban. De ezt én csak jóból írtam neked, mert még nagyon fiatal vagy, akit túl sok sérelem ért, és így próbálod meg feldolgozni azt, ami a múltban történt. Mint már mondtam nagyon fiatal vagy és ne b*szd el az életedet, van egy jólfizető állásos, van egy barátnód, és együtt éltek. Erről az életről nagyon sokan álmodoznak, ami neked 22 évesen megadódott,és ezek az emberek nem a fűről álmodoznak, hanem a boldog normális életről, ami neked megadatott, és nem szabad, hogy elcsesszed! Gondold át az egész életedet, vegyél egy nagy levegőt, beszéld meg a barátnőddel, ezt az egészet, és kérd a segítségét. Mond azt neki, hogy valószínűleg most többet fogtok veszekedni, sokkal idegesebb leszel, de ha szeret, akkor kibírja ezt a kis időszakot, amíg leszoksz róla, és segít neked. Ha van egy cseppnyi eszed, akkor nem, hogy esténként, de SOHA többet nem nyúlsz a drogokhoz. Ha elhatározod magad, kibírod 1 hónapig, hogy nem nyúlsz hozzá, és utána megint vissza szoksz, akkor tönkre fog menni az életed. Ja és az, hogy addig szívsz el gyorsan egyet, amíg a barátnőd zuhanyzik, és ő nem látja rajtam, mert ki tudom magam magyarázni, azzal nem a barátnőjét, hanem saját magadat csapod be. Járj el egy olyan csoportba, ahol ilyen emberek vannak, vagy menjél el orvoshoz, abból a pénzből, amit a drog rá szánsz, és akkor nem marad pénz fűre, ha magadtól nem megy.