Ha valaki depresszios, vagy hasonló kórban szenved, akkor hogy dolgozik? Hogy fizeti a megélhetést, kaját?

Ja és aki annyira depressziós az nem eg bent a házban az öngyilkos lesz szepen csendben. Aki már azon gondolkozik, mas tud e dolgozni az az elsők között fogja menteni az életét. Az életösztön felúlír mindent

Pl. Nem veletlen, hogy a legkevesebb öngyilkosság a koncentrációs taborokban történt. Valószínűleg nem azért mert olyan pompásan érezte ott magát mindenki

En egesz eletemben tobbet voltam tappenzen, mint munkaban. Egyszeruen keptelen voltam bejarni, egyaltalan nem tudtam funcionalni. Van ugye a crippling depression (benito depresszio), amikor az ember fizikailag is meglassul. A lenyeg, hogy a tobb evtizedes szenvedes akkor szunt meg, amikor abbahagytam a benzokat (rivotril, xanax, frontin). Ez szamomra teljesen elkepzelhetetlen volt, azt hittem meghalnek nelkuluk. Nem akaraterobol sikerult abbahagyni, hanem a jarvany alatt mikor felirtak, nem kerult be a felhobe es x idore gyogyszer nelkul maradtam. Erdekes modon a kezdeti szarullet es panikrohamok utan hirtelen ujra magamtol tudtam aludni, az ongyilkos keszteteseim megszuntek es ujra volt lelkierom es akaraterom, amire mar nem is emlekeztem, hogy az milyen. Most mar ugye evek telnek el azota es azota is tudok funkcionalni. Sajat tapasztalatom azt mondatja velem, hogy az az igazi benito depresszio, amikor az ember munkakeptelen, az nekem benzodiazepin mellekhatas volt. Csak a gyogyszeriparnak az az erdeke, hogy az emberek szet legyenek gyogyszerezve, egyik orvos sem fog biztatni, hogy az ember abbahagyja a bogyo szedest. Soha tobbet a vilag minden kincseert sem szednek semmit. Es erdekes, hogy nem az antidepresszansok okoztak (azok “csak” siman nem segítettek, meg szajszarazsagot, szexualis zavarokat stb okoztak), hanem a nyugtatok.

En a gyakorin kb 10 evig probaltam rajonni mas depressziosoktol, hogy hogy lehetne jobban lenni es ujra funkcionalni de senki nem tudta a valaszt.

Magamnak kellett rajonnom a veletlen gyogyszer abbahagyassal.

#13

"Valaki össze tud kaparni némi energiát, és a lelki szenvedés ellenére funkcionál a mindennapokban, valakinek pedig az energiaszintje is a föld alá kerül, és nem képes semmire."

Sajnos én ez utóbbi vagyok. Bár nem tudom, minek írom le. :(