Honnan deríthetném ki hogy a vészjósló jelek ellenére nem vagyok pszichopata? 16/f

Eszembe jutott ,hogy kiskoromban bosszúból mivel megharapott a hörcsögöm én ráütöttem és elpusztult akkor még megijedtem hogy nem kel fel.Később már nagyjából 9 lehettem puszta kiváncsiságból egy kiskutyát aki nagyjából 6-7 hónapos volt ledobtam a földre..."Félek" attól hogy nem tudom mi az az empátia érzete,illetve ha érzem is akkor azt érzem-e.Nem emlékszem momentumra amikor a saját bánatomon kívűl másért sírtam volna,egyedűl filmeken vagy animéken tudtam sírni a saját fájdalmomon kívűl.Nincs sok barátom,nagyon fel tud cseszni már az is hogy a föld nem úgy forog ahogy én akarom(Be tudom nehezen vallani ha valakinek igaza van ennek ellenére).Kiskoromban amikor mesét néztem és irritált egy gyerek karakter ,megbántottam volna testileg.Egyedül egy emberért magamon kívűl a nagymamám temetésén sírtam.Nagyrészt csak a saját gondjaimmal foglalkozok.A sok tanúlnivaló miatt bődületesen szidni tudok mindenkit aki a közelembe jön de többnyire minden dühömet magamba nyelem le és nem adom ki.A zene iránt érzek kellemes érzést,animéken,ritkábban filmeken,ha dícsérnek.Nyártól volt egy kissebb "pánikbetegségem(?)" halálfélelem miatt.Legutóbb tavaly előtt voltam szerelmes de elutasítottak.Azóta sokat nem beszélek emberekkel,nagyon sok időt töltök itthon.Szinte utálok embereket párban látni mert irígy vagyok a férfira aki egy helyes barátnőt felszedett,de nem hibáztatom a lányt mert a férfivel van mert biztos én meg túl unalmas lennék és éretlen egy kapcsolathoz.Nem szeretem azt ha egy barátom mellett (az iskolában) másodhegedűs vagyok.Annyira gyűlölöm hogy mondják hogy "hé xy!". Én meg ritkábban kerülök ilyesféle szociális helyzetbe hogy valamiről engem kérdezzenek mert " xy" jobban tudja,rendkívűl zavar.

Ha valaki idáig elolvasta annak egy gratuláció!