Pszichopata vagyok?

a problémámmal nem hiszem, hogy szakemberhez el fogok menni. Szóval kérem ha van valami ötletetek meglátásotok vagy bármi akkor írjátok meg legyetek szívesek.

Mindig is érdekeltek a véres és horror, démonos vagy morbid dolgok, gyilkosságok, sorozatgyilkosok, vagy egyszerűen a véres képek. Másokkal ellentétben bennem semmit nem indítanak meg ezek a képek semmi rossz érzést nem érzek, amikor ilyent nézek. Sőt még háttérnek is kitenném, mert tetszenek. Mostanában gyakran olyan dolgokon gondolkozok amiken nem lenne szabad például sorozatgyilkos módszerek vagy pedig hogy milyen lehet valakit bántani de vannak elveim és soha nem tudnék bántani senkit. Remélem.. Általában olyan zenéket is hallgatok, ami ilyen morbidabb ( nem metál ) szöveggel rendelkezik ( pl démonok, gyilkosság, ilyen sötétebb zenék )

Kb 1 évvel ezelőtt történt, hogy egyik napról a másikra éreztem hogy úgymond kikapcsoltam az érzéseim teljesen. Nem éreztem semmit, se szeretetet se fájdalmat nem aggódtam és nem stresszeltem. Nem érdekeltek a barátaim, nem beszéltem senkivel csak egyedül akartam lenni és aludni. Állandóan fáradt vagyok mostanában is. Volt olyan hogy összemosódott az álom és a valóság.

Mostanában sikerült visszakapcsolnom úgymond az érzéseimet de egyik nap érzek másik nap kb full semmit. Nagyon könnyen fel lehet idegesíteni olyankor én leosztok mindenkit az életről kb ha nem érzek. és olyan bunkó tudok lenni el sem hiszitek. Amikor viszont teljesen érzek akkor a legkisebb szóval is meg lehet bántani, úgy hogy sírok, de viszont akkor sírok kb 10 percig utána már nem jön könnyem , és megint jön az állapot amikor nem érzek. Kb érzelemmentesig sírom magam.

Nem szeretek szociális kapcsolatokat létesíteni, az embereket sem szeretem. Jobban érzem magam egyedül. A barátommal is szakítottam, mert nem kötődtem hozzá, se senki máshoz és nem éreztem iránta semmit nem is érdekelt. Azt viszont észrevettem, hogy 1 óra alatt képes vagyok bárkit az ujjaim közé tekerni, vagy megszerezni magamnak. Szoktam hazudni, olyan személyeknek is akik nem érdemlik meg, de valahogy nem érdekel nincs igazából bűntudatom, és szeretek manipulálni. Van 1 haver barátnőm akivel általában meg tudok beszélni mindent és kb nap 24 ben írunk egymásnak, viszont neki sem szóltam arról ami bennem van , de úgy érzem viszont én kb irányítani akarom az életét. Nem érzem azt, hogy sok emberség van bennem mostanában. Nem is szeretek semerre se menni , inkább itthon vagyok csak, és jól érzem magam. Kb ennyi lenne amit szerettem volna írni. Szeretném a véleményetek kérni az írásom kapcsán. Történt már valakivel hasonló dolog? Nagyon rossz velem a helyzet? Pszicho- vagy- szociopata lennék? Vagy esetleg valami másról Lehet szó?

Válaszokat előre is köszönöm.