Pszichopata a gyerek?

A dolog komolyságára való tekintettel, kérem, azok a személyek, akiknek ízetlen megjegyzésekhez támadna kedve, mellőzék a kérdésemet.

Egy öt éves kislányról van szó. Nem az én gyerekem, de közeli hozzátartózom. Nem vagyok abban a helyzetben, hogy pszichológushoz vigyem, és a tanácsaim is süket fülekre találnának, a rokonok annyira elzárkóznak egy mentálisan beteg gyerek lehetőségétől. Szerintük csak simán rossz, de majd kinövi.

Szeretném leszögezni, hogy átlagos családról van szó. Nem alkoholizálnak, nem verekednek, a gyereket sem fizikailag, sem pedig pszichésen nem bántalmazzák, jó anyagi helyzetben vannak. Az édesanya otthonról dolgozik, a nagyszülőkkel élnek, az édesapa külföldön van a munkájából kifolyólag, ezért évente csupán néhány hónapot tölt otthon, ennek ellenére imádja a lányát.

A kislány általános jellemzése: a korához képest nagyon intelligens, ragaszkodó, imád a középpontban lenni, de sajnos sokat betegeskedik. Szinte óvodába se jár, mert amint elviszik, rá 1-2 nap múlva lebetegszik, a torka nagyon begyullad, 39 fokos lázzal fekszik. Az ételhez való hozzáállása szinte katasztrofális. 3 éves koráig nem volt gond, megevett mindent, de egyik alkalommal meglátogatták a külföldön élő nagyszülőket, és ezt követően nem volt hajlandó megenni szinte semmit. Gyakorlatilag több mint 1 évig vegetáriánus volt. Szép szóval és csúnyán is kérték, de megtagadta az ételt. Amint az anyja a szájába tette az ennivalót, szándékosan elkezdett öklendezni és kihányta. Hacsak meghallotta, hogy ideje ebédelni, és nem olyat, amit ő szeret, keserves sírásba és ordításba kezdett. Elvitték orvoshoz, azt mondták, a gyerek egyszerűen hisztériás. Ez az étel dolog mostanra se rendeződött, néha-néha eszik normális ételt, de csak könyörgés vagy fenyegetés árán. Csak ez a két véglet működik sajnos, a szép szót meg se hallja.

Személyiség: hajlamos az agresszióra, képes megütni a társait, leköpi őket, tiszteletlenül beszél a felnőttekkel, ha dühös, a telefont a földhöz csapja, ledobál mindent a földre. Ezek még az "átlagos" dolgok, betudnám annak, hogy el lett kényeztetve. A gond ennél nagyobb: már két alkalommal fojtogatta a macskát és közben mosolygott (a kínzásért meg is pofozták), nyomja a macska hasát, a szemét piszkálja az ujjával, a kutya vizét nyáron mindig kiöntötte. Nem pancsolni akart a vízben, egyszerűen kiöntötte tőlük az innivalót és tovább állt. Azt mondja az anyjának, hogy éjszaka azért imádkozik, bárcsak meghalna. Akkor a nagyanyját kigúnyolja, mert rokkant. Ha az apja skype-on beszélni akar vele, szándékosan többször is kinyomja, hogy megbántsa. A múltkor megkérte az anyját, hogy menjen oda hozzá, hadd ölelje meg, mire leköpte. Ha az anyja sír, kineveti és gúnyolódik rajta. Szóval nem valami empatikus. Emellett manipulálni is tud. És még lennének dolgok, sok-sok ilyen hasonló esemény, de lényegében ennyi. A nagynénje szerint a gyerek egyszerűen gonosz.

Nekem nincs gyerekem, se különösebb tapasztalatom a gyereknevelésben, éppen ezért nem tudom - ezek a dolgok, amiket ez a kislány csinál, normális vagy ideje aggódni? Van itt olyan szülő, aki átélt ilyesmit? Ki fogja nőni valaha? Milyen nevelési módszerre van szükség? Vagy orvoshoz kell vinni?

Minden építő tanácsot előre is köszönök!