Évek óta tartom a felszínen a legjobb barátnőmet, aki depressziós. De ki segít nekem?
Szégyenlem magam ezért a kérdésért, de már nem bírom. Sok éve ismerem a legjobb barátnőmet, egyetem alatt együtt is laktunk, ez nem fog változni még egy ideig, egyikünknek sincs jelenleg kapcsolata. Depressziós, diagnosztizálták, de nem hajlandó kezeltetni, nem jár terápiára, pszichiáterhez, nem szed gyógyszereket. Próbáltam rávenni, nem sikerült. Én legjobb tudomásom szerint mindig megtettem, amit tudtam, hogy elviselhetőek legyenek a hétköznapjaink. Tényleg szeretem, és nem akarom cserben hagyni. De az utóbbi időben úgy érzem, felőröl. Nem bírom. Dühös vagyok rá, szorongok miatta, rettegek, hogy mikor jön a következő mélypont. Próbáltam segítséget kérni. Az ismerőseim többségétől folyamatosan azt hallgatom, hogy hagyjam már a fenébe, éljem a saját életemet, szarjam le, és szakítsam meg vele a kapcsolatot. Ha neten próbálok tippeket keresni depressziósok hozzátartozóinak, akkor csak azt látom, hogy hogyan segíts a depressziósnak, hogyan támogasd, mit tegyél, hogy jobban legyen, blablabla. Ez meg olyan, hogy oké, tudom, hogy kell kezelnem, de nekem ettől rohadtul nem lesz könnyebb. Egyszerűen nem látok olyan opciót, ahol megszabadulhatok némi tehertől úgy, hogy közben nem bántom őt...
Nem akarok már szorongni, nem akarok bűntudatot érezni, amikor rosszul van, és rajtam kéri számon, nem akarom tartani a cérnaszálat, ami az élethez köti. De mélységesen megvetem magam amiatt, hogy ezt érzem.
Az érdekelne, volt-e valaki hasonló helyzetben, és hogyan oldotta meg? Létezik megoldás a két véglet között?
válasza: válasza:Ne szégyelld, úgy hangzik te bőven erőn felül megtettél mindent, ami tőled telhető. Ha úgy érzed túl sok, és nem bírsz elszakadni tőle, akár te is elmehetnél pszichológushoz, biztos tud valamit mondani, hogyan érdemes kezelni az ilyen helyzeteket.
A neten keringő cikkek általában olyan betegekről szólnak, akik amúgy együttműködőek.
Esetleg kérdezd meg tőle szerinte jó-e ez így? Zavarja-e őt, hogy ez neked rossz?
válasza: válasza:Mindenki a saját életéért felelős elsősorban. Te a barátnődért küzdesz már régóta. Szenvedsz miatta. Őt mennyire érdekli, hogy neked rossz miatta? Szerintem semennyire. Tudod vannak emberek akik ülnek sajnálják magukat és azt hiszik nekik jár, hogy mások körülöttük ugraljanak és feláldozzák magukat értük. A barátnőd berendezkedett erre az életre. És ne haragudj, hogy ezt mondom te még asszisztálsz is hozzá. Jó szándekból de sajnos szerintem nem jót teszel vele. Mert amíg van közönsége addig menni fog a műsor. Ne érezz bűntudatot. Nem kell olyan dolgokat megtenned senkiért amitől te szenvedsz. Képzavarban vagy. Illetve végre te is kezded észrevenni, hogy ez így nincs rendben. A helyedben a barátnőm elé állnék és fennhangon kiosztanám, hogy teheti ezt veled. Nincs joga hozzá. És ha nem fejezi be, hagyd ott. Nem kell neked is depresszióig jutni mert ő rosszul van. Attól neki jobb lesz? Nem. Vagx ha igen az nem barát. Engedd meg magadnak a boldogságot, mert neked is jár. A barátnőd meg keressen magának célokat, fejezze be az önsajnálatot és vegye észre a jó dolgokat is az életben. Ha így tesz és elindul ezen az úton akkor lehettek jóban
De neki kell megoldania a problémáit, te nem tudod helyette, az életed pedig nem áldozhazod fel senkiért, mert abból neked is csak egy van.
Nem tudom, olvassa-e még bárki a válaszokat, de a majd egy évvel ezelőtti kérdésre válaszolva leírom, mi történt.
A kérdés kiírása után nem sokkal odáig fajult a helyzet, hogy teljesen megszakítottam a volt barátnőmmel minden kapcsolatot. Voltak is olyan húzásai, amivel elment a falig, de egyébként is érett már a dolog.
Közben lett párkapcsolatom, aki azóta már a férjem, és nagyon várjuk, hogy bővüljön a család.
Megjártam a poklot akkor, de nem bánom egy percét se. Felismertem a saját felelősségemet a kérdésben (ami nyilván nem az ő életbentartása volt), és úgy láttam a legjobbnak, ha nem beszélünk többet. Már nem haragszom rá, nem vagyok dühös, de ez a felállás mindkettőnk számára rettentően romboló volt, és egy ponton összeállt a fejemben, hogy ez így senkinek se jó.
Amennyire tudom közös ismerősök útján, ő megvan, él, dolgozik, egyéb információm nincs róla.
Sokat tanultam ebből, és azt hiszem, ezerszer jobbak azóta az emberi kapcsolataim, mióta megtanultam határt szabni. :)
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!