Nagyon szorongok az emberektől, mi lehet ez?

16 éves korom óta jelen van ez az érzés, most vagyok 23. Hátrányos családi helyzetem volt, neurotikus anyával alkoholista apával, én meg aspergeres és halmozottan mentális beteg lettem.. sosem neveltek az “életre”, minden egyes íratlan szabályt a társadalom rossz visszajelzései alapján kellett megtanulnom. Iskolákban vicc tárgya voltam, aztán most van egy jól kereső állásom ahol egyedül dolgozhatok. Azelőtt voltak diákmunkáim ahol szinten vicc targya voltam de ezeknek mar szerencsere vege.. Viszont mikor kimegyek az utcára nagyon rosszul érzem magam. Személyes kontaktusnál (beszélni valakihez stb) a torkomban dobog a szívem , felszökik a vernyomasom..akkor is ez van ha elmegy valaki mellettem az utcan foleg ha csak ketten vagyunk. Van hogy atmegyek a tuloldalra. Utana mindig fellélegzés szerű érzés van rajtam hogy hú most vegre vege, mint mikor nyáron a nap elől bemész egyet csobbanni:).

Kb egy hónapja autóval járok ami sokat segit , mert elkerulom az embereket, viszont rosszabbá is teszi mert mikor meg nem tudom elkerulni (rovid seta a kisboltba), akkor meg mar dupla annyira pánikolok. Plusz kiderült hogy rohad az alja és majd bent kell hagynom lakatosmunkára , ami nyilván nem két nap lesz... Előre ezen idegeskedek neha.

Szóval.. mi a fene lehet ez az egész?

Egyebkent 23 eves lany vagyok es elég szépnek mondanak, mondjuk en nem latom magam annak szóval mindegy is. Az érdekelne mi lehet ez... Elore is koszi.