Ha én szorongok, félek az emberektől akkor pont hogy az emberek közé kell mennem?

Attól szorongunk/félünk, ami ismeretlen, és általában addig, amíg ismeretlen. Ha megtapasztalod, hogy felesleges volt szoronganod bizonyos dolgoktól, mert valójában csak a fejedben létezett vagy volt elnagyolva a körülmény, akkor a szorongás enyhül, egy idő után pedig el is tűnik. Persze a mértékétől függ, hogy milyen hamar. Jól mondja az első válaszoló, nem kell nagy dolgokra gondolni.

Nekem az segít, hogy felteszem magamban a kérdést ilyen szituk elöt: Na jó, mi a legrosszabb ami történhet? Kínos helyzetbe kerülök? Nem fogadnak el? És akkor mi van? Kell hogy érdekeljen ezen emberek véleménye? Fog ez számítani egy hét múlva? Vagy holnap?

Nyilván... nagy magányodban nem leszel hirtelen szociális.

Hozzászoksz aztán meg majd mosolyogsz magadon...

nem tudom magamból kiindulva én már annyi féle életstílust parát és ellen parát tapasztaltam magamon...ti nem próbáljátok önmagatok megismerni, mire hogy reagáltok, és ha valamitől féltek csak azért is???

Saját magatoknak egy porcelán babák vagytok amit tartogattok...mire is? ÉLünk valameddig, adatnak lehetőségek, és a félelmeink miatt nem csinálunk semmit... de hogy ne is tegyetek ellene, ez számomra rejtély miért... a nagy halálnak tartogatjátok érintetlen lelketeket vagy mi? :D