Szerintetek az öngyilkosság mennyire töri meg a családot?

Az életem csőd, soha nem fogok már talpra állni, semmi esély nincs rá ismerve a körülményeket, nem is részletezem inkább (lelkileg, fizikailag, szellemileg), hogy miket hibáztam. Szóval olyan szinten 0-n vagyok, hogy már csak terhére vagyok azoknak akiket szeretek (ismerősöknek is), ők viszont valamiért még mindig ragaszkodnak hozzám, talán már csak a múlt, a vér miatt. A lényeg az, hogy mi a rosszabb egy családnak, látniuk a gyereküket leépülni, egy sikertelen életet leélni, lelkileg ezzel évtizedekig lehúzni, vagy ha a gyerekük öngyilkos lesz idejében? Nem sajnáltatom magamat, azokat sajnálom, akik boldogak voltak és meghaltak korán, akik élni akartak volna, őket kell sajnálni, de ha az ember életképtelen, nem ér egy lyukas garast sem és már mindenkire rossz hatással van és ő magának sincsenek céljai, reménye már semmire, akkor szerintem valahol reális elképzelés az öngyilkosság. Az életem tényleg padlón van, nem csak egy szerelmi bánat. Emberileg és férfiként is csődöt mondtam és még csak 22 vagyok, nem bírnék ki még 50-60 évet szerintem. Az volt még bennem az elképzelés, hogy itt hagyom az országot, külföldön dolgozom majd a szeretteimért, de kvázi ugyanúgy elvesztenének úgyis, csak a lelkiismeretemet nyugtathatná egy kicsit, a gond az, hogy szerintem erre sem vagyok képes, nincs hozzá erőm, energiám, tudásom.