Két borderlineos kapcsolata hogy működhet?

Párkapcsolat szerintem nem igazán működne. Mindkét fél attól rettegne, hogy mikor hagyja faképnél a másik... Ez nem jó felállás. Gyanakodnának, játszmáznának, drámáznának... Lenne előadás, az biztos.

Barátság... Hát, ha mindkettőnek a másik a "kedvenc személy", akkor az is gyorsan ki fog égni, hasonló okokból, mint a párkapcsolat. Mondjuk akkor is, ha csak az egyik lesz a másik megszállottja.

A border állandóan gyanakodik, tesztelget, tapad, fondorkodik, hioába border a másik fél is, ez nagyon megterhelő mindkettejüknek.

Ha csak úgy elvannak, cimborák vagy haverok, akkor simán működhet a dolog, mint bárki másnál.

Szerintem.

Hmmm. Nem is tudom...

Nem tudom hogy nálam diagnosztizálhatóe ez a betegség, de én sem vagyok lelkileg egészséges. Nem tudok megbízni se kiben teljesen. Párkapcsolatom komoly még nem volt. Voltak barátnőim, és mind a kettőjüknek volt valami lelki baja. Az egyikkel az volt a baj hogy egymást húztuk le, majdnem hogy rivalizáltunk hogy kinek rosszabb, kinek nehezebb az élete... 1-2 evig tartott a barátság. A masik barátnőm igazából inkabb a tini elet nehézségeivel küzdött, szerelmi bánat stb, én a családomtól kapott sérelmek miatt gyötrődtem sokat panaszkodtam a barátnőmnek.. nem mondta de szerintem egy idő után mar zavarta. A másik hogy nagyon ragaszkodtam hozzá. Féltem hogy tönkre megy a barátságunk, folyton arra gondoltam hogy idegesítem....stb... a vége fele volt hogy sokszor "nem ért rá " és gondoltam hogy csak nem akar barátkozni velem... aztán vége is szakadt a barátságunknak...

A pasiknál meg úgy voltam vagyok hogy akiknrk hasonló gondjuk van mint nekem azok rossz hatással vannak rám mert jobban szorongok vagy még jobban belesüppedek a depresszióba ha ők is ugyanezt sugározzák felém...

Én nem jartam orvosnál de lehet hogy nekem is amúgy ilyen bajom van. Anyám legalábbis tuti hogy az, egyszer utána neztem ennek nagyon részletesen és szinte mind igaz rá ami le volt irva. Anyámnak sossem voltak igazi barátai. Csak olyan "baratai" voltak akiket csak akkor kereste ha neki kellett valami. 3an vagyunk tesók. Konkrétan egymás ellen nevelt minket. Apámmal már régóta rossz volt a kapcsolata, nem is tudom hogy egyalatalan volt e olyan hogy kölcsönösen szerették egymást. El is valtak pár éve. A család pedig 5 részre szakadt....

Szerintem két lelki beteg maximum akkor lehetnek jó barátok vagy akkor működhet a kapcsolat közöttük ha ők maguk felismerik hogy milyen nehézségeik vannak és esetleg egymást segítve próbálnak változtatni.

23 eves vagyok van, van barátnőm akit 13 evesen ismertem meg, de 15 éves koromig ritkán találkoztunk, utána pedig sokaig egyaltalam nem vagy max 1-2 alkalommal.

Tavaly újra elkezdtünk többet beszélni egymással és igyekszünk havonta találkozni (250km vam köztünk).

Tavaly óta folyamatosan erősödik a baratsagunk és egyre jobban bizunk egymásban... neki súlyos szorongásos problémája van... nekem is van ilyen problémám de nem annyira erősen viszont nagyon jól megértjük egymást pont azert mert átérezzük hogy milyen ilydn nehézségekkel élni... mind a ketten igyekszünk változtatni hogy jobb legyen az életünk és segítjük egymást... Tehát így szerintem működhet