A depresszió annyira kiborít, hogy alig tudok tanulni, mit tehetnék?

19 éves vagyok, érettségire készülök. Nagyon sok pontra van szükségem az egyetemi felvételihez, és emiatt már szeptemberben szisztematikusan elterveztem, hogy mennyit kell majd tanulnom egy-egy héten ahhoz, hogy tartani tudjam az ütemet, és minden fontos tételt (történelemből elsősorban) újra átismételjek. Szeretek tanulni, és az olvasásban is mindig élvezetet leltem, de az utóbbi egy év rendkívül nehéz volt számomra, és a depresszió kezd olyannyira kihatni a napom minden órájára, hogy egyszerűen nem bírok kocentrálni a tanulásra. Nagyon hamar elfáradok, motiválatlanná és rendkívül zaklatottá válok, és ez már mindennapos. Ennek következtében vannak olyan napok is, amikor egyáltalán nem haladok a tételek megtanulásával, és annak a tudata, hogy ez további gondokat eredményezhet az érettségi közelsége miatt, még jobban felzaklat.

Volt egy családi botrány, ami nem került rendezésre tavaly óta, és nagyon megviselt az ügy - az apám megcsalta az édesanyámat, majd undorító módon hazudozott nekünk hónapokon keresztül, azonban az édesanyám nem mert konfrontálni; bár az apám bocsánatot nem kért, és azt sem tudjuk, elmegy-e még mindig a szeretőjéhez, vagy sem, ott él velünk. Dühkitörései vannak, gyakran ezekre ébredek fel reggel, és az, hogy káromkodva, állandóan pesszimista módon nyilvánul meg, rendkívül meg tudnak viselni, de egy bocsánatkérést nem várhatott tőle egyikünk sem, mert szinte automatikusnak tartotta, hogy “csak úgy” visszajön hozzánk fél éves külön élés után, amikor neki valamiért elege lesz a szeretőjével való kapcsolatából. Magam sem értem tulajodnképpen, hogy miért van így, de a kitörései olyannyira fel tudnak dúlni, hogy nem tudok utána koncentrálni a kötelességeimre, bármennyire is szeretnék, hanem teljesen egy depresszív hangulat hatása alá kerülök, gyakran napokra.

Elmentem egy pszichiáterhez, aki felírt egy antidepresszánst, de rosszabbul lettem csak, amire azt javasolta, hogy szedjek nyugtatót, vagy másik gyógyszert, de nem akartam magam 19 évesen gyógyszerezni, ráadásul senki nem is tudott róla a családomból, mert egyrészt szkeptikusak azt illetően, hogy erre szükség lenne a nagyon indokolt eseteken kívül, másrészről édesanyámnak negatív tapasztalata is van ezekről a gyógyszerekről.

Néha már az öngyilkosságot fontolgatom, és amiatt, hogy alig tudok figyelni a tanulásra, gondolkodom, hogy mitévő legyek. Már az is megfordult a fejemben, hogy ha felvesznek a jogira, passziváltatom rögtön az első két félévet és ezeket munkára és pihenésre fordítom, valamint félreteszek minél többet, így megpróbálva elkezdeni az önálló életemet, aminek segítségével könnyebb lenne az egyetemi élet is utána. Mit tudnátok tanácsolni, ez jelentene megoldást? Van esetleg jobb javaslatotok arra vonatkozóan, hogy mit tegyek az érettségiig?

Nagyon szépen köszönöm előre is a segítséget!