Van itt olyan, aki már felgyógyult pszichózisból // pszichotikus állapotból?

Köszi,

Hát igen, jó lenne letenni! Próbáltam már többször elhagyni -orvosi felügyelettel- egyből visszatértek a tünetek! Pedig csak lassan és tényleg szakemberrel csináltam, de úgy látszik a hagyományos pszichiátriai felfogás nem fogja megoldani a problémámat.

Mindenesetre most elhatároztam, hogyha nem is elhagyom, de nagyon lecsökkentem az adagokat és már egy éve csinálom a csökkentést. Így az eredeti felírt gyógyszermennyiség negyedét szedem és még nem tértek vissza a tünetek. Teljesen elhagyni viszont nem tudom, mert akkor is vannak tüneteim, viszont még mindig- csökkentett dózissal is, érzem a mellékhatásokat! Szóval ez egy rohadt nagy szívás, de nem tudok mit csinálni, már mindent kipróbáltam!

Az meg hogy a gyógyszerelhagyás okozza-e a pszichózist vagy nem, arra azt monta több engem kezelő orvos is, hogy nem! Nem tudom, miből lehet ezt megállapítani, de nagyon idegesítő ez az egész és a gyógyszerelés nagyon visszafog mindenben és eddig nem a pozitív irányba változtatta meg a teljesítményemet.

Abban viszont én sem hiszek, hogy puszta akaraterővel le lehet ezt küzdeni! Néha elmúlik magától a szerencsésebbeknek, de ezek az akut mentális betegségek olyanok kb, mint a migrén. Abban az értelemben persze, hogy azt sem lehet puszta akaraterővel elmúlasztani!

A sport tenyleg lehet egy jo ut, de onmagaban nem old meg mindent sajnos, de tenyleg jot tesz a pszichenek! Mindenesetre akinek valamilyen akut, vagy a mindennapjait nagyon zavaro pszichotikus zavara van, annak altalaban a gyogyszeres kezeles nyomja el a tunetegyuttest bizonyos fokig. De biztos egeszseges a sport is!!

Viszont ez a 2. valasz... En alapbol nem hiszek a pszichologiaban, biztos nagyon erdekes lehet azt tanulni, de a gyakorlatban SEMMI haszna nincs. Nem fogok azert 10-20 ezer forintokat alkalmankent arra kolteni, hogy egy pszichologiat tanult ember nagyokat hallgasson, boszen bologasson, megkerdezze hogy szerintem ez hogy van, meg kozhelyeket mondjon nekem, olyanokat amik altalanos igazsagok (pl a hanytatas nem jo) es meg a nagyon agyalagyult is tudja.

Nem beszelve arrol, hogy baromi kellemetlen tud lenni a szamomra ha 25 evesen is a kisgyerekkori traumaimrol, esetleges lelki seruleseimrol faggatnak, vagy arrol hogy “Hogyan erintette edesanyjat a szuleinek a valasa?”... Mi kozom hozza? Raadasul rohadtul utalok magammal foglalkozni es pont nem fogok abban hinni, hogy ilyen kisgyerekkori traumak allnak mindennek a hattereben. Legfeleslegesebb foglalkozasok egyike a pszichologia!!!!!!