Az ilyen ember tényleg nem tudna dolgozni vagy csak nem akar?

Te foglalkoztatnál ilyen embert?

Amúgy meg mi közöd hozzá, hogy ki hogyan éli az életét?

Ez nemcsak szellemi képességek kérdése, hanem pszichológiai alkalmasságé is.

Hiába nincs akkora baj a felfogásával, hogyha mondjuk akár pár óra monoton munka után is üvöltve vergődne a földön, és akkor se lehetne felkelteni, ha az élete múlna rajta. (Erős példa, de gondolom érted a problémát.)

Az akarat nem magától értetődő képesség, az is személyiségfejlődéshez kötött. Akarat csak az, amikor valaki a "kedvével" szemben képes megvalósítani egy döntést. Ha pl. a hároméves "akaratos" Pistike csokit akar, az nem akarat.

Mo-n ez egy nagyon nehéz kérdés.

EZ is egy fajta integrálás lenne, de Mo-n ez nem igazán van elöre téve. Persze a "betegnek" jobb lenne dolgoznia, önállosodni, de Mo-n azok a szülök akik enyhén értelmi fogyatékos embert intézetbe adnak azok meg vannak szolva.

Németországban egy olyen helyen dolgozok, ahol kb 2000 valamilyen szinten fogyatékos ember él, dolgozik. Ez nagyon változó, van a fekvö betegektöl az enyhén fogyatékosig minden. A legtöbben kicsi lakóközösségekben rendes családi házakba laknak, vagy lakásokban, felügyelökkel, és a saját gyáraikba, tehenészetükbe járnak dolgozni. DE ehhez egy 30 éves komoly vezetés kellett, akik kialakítottak ilyen emberi és jó helyzetet. Föleg, hogy a környék összes nagy beruházása már az övéké, vagy is a vezetöség nem nyult le pénzt, hanem szó szerint minden fillért befektetett.