Miért kéne leszoknom (drog) ~ ha egyszer akkor sem biztos hogy boldog lennék?
Ahogy folyik mellettem az élet, azt érzem hogy egyre több problémát generálok magamnak.
Kb mint egy mérleg két oldala, ahol az egyik oldalon egyre nagyobb a teher.
Eddig sem néztem szembe a problémákkal.., akkor most hogy már ilyen nagy a súly.., mégis mi értelme lenne?
Miből lehetne erőt meríteni ilyen helyzetben?
Azt érzem a világon csak a szeretet/szerelem adhat nagyobb boldogságot a különböző kábítószereknél!
Viszont ha beleadnék mától mindent, akkor sincs sok esély hogy "beadja" a párom valaha is az élet..
Lehet évekig kéne szenvednem (rehab, munka, párkapcsolat keresés, stb) és utána sem biztos hogy bejönne.
Aztán ha be is jönne, lehet azt is túl nehéz lenne megtartani. Lehet nem vagyok rá alkalmas sem.
Nyűg az egész élet!
Mindenképp szenvedés van!
Akkor már így nem látom értelmét az egésznek! Ennyi erővel vagy belövöm magam - és boldog vagyok a flessben.., vagy egyedül nem csinálok semmit és közömbösen szemlélem a világot.
Így is szenvedés az egész élet - de amúgy is az lenne.
Viszont mégis idegesít hogy semmire nem vagyok képes! Pl sehova nem tudok eljutni, csak ahová el tudok menni gyalog. Nézem ahogy sokan látszólag boldogok itt, és zavar hogy én ezt soha nem tudom átélni. Nem tudok magamnak venni semmit, és előrébb jutni - mert bármennyi pénzem lesz azt drogokra költöm.
Azt érzem elvesztettem az életben a szabadságomat!
De amúgy is olyan nehéz az egész nem?
Miből lehetne több önbizalmat merítenem ahhoz hogy azt érezzem van ennek az egész életnek bármi értelme is?
# 10 Nézd
Azon az életpályán amin haladok vagy börtön, vagy diliház, vagy a rehab várna rám.
Az élet arra akar kényszeríteni hogy mindenképp emberek közé menjek!
Ha nem akarok fejlődni ~ akkor pedig fenyeget, nyomás alatt tart, és kínoz.
Ilyen itt a lét.
Ezen kívül még max csöves lehet belőlem valamikor..
Az sem túl rózsás helyzet.
De ez az egész Csak a tudatomban van!
Így
Ha el akarom kerülni a szenvedést, és nem akarok emberek közé menni ~ akkor csak 1 megoldás lehetséges.
Köszönöm a válaszokat!
Rájöttem nem menekülhetek magam elől, és a világ elől sem!
Mivel senki nem ment meg ~ csak én menthetem meg magam!
Sziasztok!
További szép napot minden kedves élőlénynek!
Persze bocs ha félreérthető voltam.
Nem fogok most egyenlőre semmi hülyeséget csinálni. Jelenleg nem vagyok elég bátor hozzá. Csak a kérdés közben rájöttem hogy fog véget érni ez valamikor.
Megkaptam tehát a választ a kérdésre. Valójában mindig is tudtam. Itt volt bennem.
De örülök mert volt értelme így feltenni a kérdést!
Köszönöm azért mindenkinek!
~
Viszont
Talán írok egy könyvet az életemről.
Erre még bőven van időm.., és talán tehetségem is. Úgy érzem.
Nem sajnáltatom tovább magam - hanem leírom mi történt Velem.
Hogy miket, hol, és hogyan érzetem. Én. Egyes szám első személyben ~ ebből a nézőpontból.
Rengeteg érdekes történet van bennem. Az átlag ember el sem hinné miken mentem keresztül.
Ebben az életben amit itt átéltem.
Kár lenne hogy ha csak úgy eltűnnének ezek a gondolatok.
Pedig egyenlőre még itt futnak a programok a nyakamon lévő "humán" szuperszámítógépen :)
Lehet lesz egy kis sci-fi beütése is :))
Még nincs veszve a fejsze.., és erre is képes vagyok. Valamit még így is tudok csinálni a világban! A függőség árnyékában.., ahol már alig kapok levegőt. Még innen is lehet hogy tudok alkotni!!
hahaha
Hátha valaki jól szórakozik majd rajta. Vicces lehet, De tényleg komolyan gondolom.
Most egy ideig elérem a tiszta tudatot ~ és elkezdem.., aztán meglátjuk mi lesz...
Pár hónap tisztaság még belefér :)
.., és ezt önzetlenül is csinálhatom Végre.., mert ha be is jön.., addigra valószínűleg én már nem leszek itt..
.., vagy pont hogy hirtelen siker lesz.., és akkor meg pont azért tűnök el..
:)
De amúgy is az ilyen nagy alkotó művészek általában már meghaltak, mire a művészetük célba ért.
Ez is olyan szép, és nyugtató. Mintha ültetnék egy fát a jövő generációjának.
Végre találtam egy célt! Ez nekem való szórakozás :D
Jajj de hülye vagyok :)
Tudom
Majd leírom a címét ha kész lesz.. Hátha itt is érdekel majd valakit..
Egyszer valamikor ez a világ s a tudat tükre keletkezett.
Az ember tudatos lett.., s saját gondolataiba feletkezett..
Kisgyerek volt még s játszani kezdett.
Egyik kezébe kisautót; másikba plüss cicát, s szájába cukorkát vett.
Zenét hallgatott, s idővel por lepte be orrát s szemét.
Közben tvt nézett a szoba falán s mereven belemeredt.
Gondolkodott miért van ez így - vajon miért nem érzi jól magát?!
Vajon mi lehet a baj??
Tette fel a kérdést ~ melyre azonnal válasz is érkezett:
Megjelent a ~bölcs s azt kérdezte mi a baj.., hogy ily szomorú vagy?
- Nem tudok mozdulni az élet játékában. Felelte a fiú.
-Szenvedés az egész lét.
~Tele van a kezed szeméttel! Engedd el!
A fiú elengedte s végre tudott inni mert már épp majdnem szomjanhalt.
Csakhogy közben magától jött rá.., ehhez ki kell köpnie az édes cukrot is.
-De jó ez ilyen egyszerű..? Ezért nem tudtam inni? - Gondolja a fiú.
De valami még nincsen rendben!
~Engedd e poharat is, ha épp nincs rá szügség...
s
~Engedd el a fekete cicát is!
s
~Fújd ki az orrod!
A fiú követi a bölcset - és minden fizikai érzékelés tiszta lesz.
De
Mégsem tiszta!
Mi a baj - miért nem vagyok boldog mégsem?
-Teszi fel a kérdést.
~A gondolatok! Amik felmerültek... Azokat is engedd el!
A fiú elengedte őket - s abban a pillanatban boldog lett.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!