Antidepresszánsoktól van aki teljesen "meggyógyult"? (Pánikbetegségből, trauma okozta rettegésből, rémálmokból, állandó szorongásból), mik a tapasztalatok?

Nem szoktam semmilyen gyógyszert ész nélkül bevenni. Elolvasom a betegtájékoztatót és mérlegelem, hogy megéri e a kockázati és eredményesség aránya. Eddig egyetlen olyan gyógyszert sem kaptam aminek a tájékoztatójában, mánia, öngyilkossági gondolatok, önmagamtól való elidegenedés, deperszonalizáció, hallocináció, szívritmuszavar szerepeltek volna. Eddig ilyen panaszaim nem voltak, és köszönöm nem is kérek belőlük. A vicc, hogy azok a tünetek is fel vannak sorolva amire konkrétan kaptam a gyógyszert. Nem tudom hogy lesz.....van tervem, de nem akarok elkiabálni semmit. Majd ha lesz eredmény megírom mindenképp. Eddig annyi, hogy elkezdtem homoktövis olaj cseppeket szedni. Nem tudom, hogy ettől vagy a napsütéstől de 2 hét után megszűnt a borzalmas fáradtság és álmisság amitől már hónapok óta szenvedtem. Egyelőre ennyi. A többit majd meglátjuk. 🙂 Bizakodó vagyok.

Mondjuk azért az is egy kérdés, hogy aki pl.egyedül él, az mi a frászt csinál ha előjönnek a mellékhatások? Pl. Dührohamot kap, vagy ki akar ugrani az abalakon, esetleg elájul és úgy bevágja a fejét, hogy ott marad. Az orvost még felhívni is csak remdelési időben lehet. A mentőket meg legkevésbé sem hívnám magamra, hogy újabb traumát gyűjtsek be. Hiába írjátok, hogy van pozitív hatása is. Ezekkel a dolgokkal is számolni kell. És mindenki önmagáért felelős. Az orvos aki felírta nem lesz mellettem ha bajba kerülök, hiszen le volt írva a mellékhatásokban, ha így jártam az én felelősségem/bajom.

A mellékhatásoknál konkréten fel van sorolva 10ből, 100ból hány esetben következik be és mi az ami ennél ritkábban. 1millióból 1 olyan nem volt. 😉 Szerintem nem vagy jós és nem tudhatod belőlem mit váltana ki. 1 pohár bortól is rosszul leszek, pedig az elég ártalmatlan dolog egy ilyen gyógyszerhez képest és a hatása is hamaþ elmúlik. Mellesleg nincs senki akit megkérhetnék, hogy vigyázzon rám. Másrészt nagyon elgondolkodtatott az egész helyzet. Ez a világ sajnos eltapossa a gyengéket. Teljesen mindegy, hogy valaki lelkileg gyenge vagy fizikailag rogyott meg. És nimcs olyan, hogy a dolgok igazságosan történnének. Ezt nagyon nehéz elfogadni és valószínűleg valahol ebbe rogytam bele. Elfogadni persze most sem tudom, de tudomásul venni igen. Hogy két lehetősegem van. 1. Ülök sajnálom magam és vátom, hogy a világ bocsanatot kérjen tőlem. Ami sosem fog megtörténni. Így szép lassan megdöglöm. 2. Befejezem ezt a stratégiát mert a kutya sem fog se megsajnálni se együtz érezni velem se segíteni és tovább lépek. Alkalmazkodva a társadalom szörnyű íratlan szabályaihoz és éssezl élve azt nézem mi a jó nekem. Nem mindig azt mi a jó másoknak és túlélem ezt az egészet. Lehet enni a gyógyszert és még nagyobb bajt csinálni vele. Meg lehet nyekegni egy pszichológusnak évekig, hogy mennyi szar dolog ért. De ettől nem fog szerintem változni semmi, csak bele fogok ragadni az egészbe. Úgy hogy ez az új stratégia....meglátjuk beválik e.

Azóta egyre jobban vagyok, még mindig gyógyszer nélkül. A reggelt egy mesekazetta meghallgatásával kezdem készülődés közben. Tudom, hogy gyagya dolog de olyan lélekmelegítő és megmosolyogtató és eltereli a gondolataimat. A munkahelyemen lehet megkapok egy felelősségteljes vezetői feladatot. Szóval már csak emiatt is jól kell lennem. Nagyon örülök neki. És az estét komolyzenével zárom. Mozart, Muszorgszkij, Dvorak, Csajkovszkij.....stb. ez is nagyon terápiás teljesen kikapcsol. Már nem minden nap vagyok rosszul, és időnként mosolyogni is szoktam meg tervezgetni. A pszichológushoz sem jelentkeztem be. Mit mondanék neki? Nincs kedvem a rossz dolgokról beszelni. Eddig ennyi. 🙂

Közben eltelt egy hónap, és voltak mély pontok pl. Egy hétig megbetegedtem és akkor mindent rettenetesnek és felelmetesnek láttam. De kaptam új munkát és ez felvillanyoz. Pl. Már egyáltaláncnem szédülök és a rémálmokat is felváltották a munkámmal kapcsolatos ámok ami lényegesen kellemesebb. Még odébb van a teljes gyógyulás de azt hiszem sokkal töbnet számítcaz úk feladat amitől fontosnak érzem magam mint ha gyógyszert szednék. Folyt. Köv. 🙂