Ti elhiszitek, bíztok abban, hogy meggyógyultok? (Kevert depressziós és szorongásos zavar, szülési trauma, szüles utáni depresszió, PTSD)

Szia en ferfi vagyok vagyis nem kell szuljek, de sajnos en is egy lelki trauma (honvagy) utan sulyos depresszioba estem. A tunetek hanyinger, hanyas, gyomorideg, idegesseg ingerlekenyseg, nyugtalansag, ongyilkossagi gondolatok, folytonos rossz kozerzet, etvagytalansag, almatlansag es meg minden ami szornyu dolog. Ket honapot szenvedtem es fogalmam sem volt hogy mi a bajom csak naprol napra gyengultem le, ja es panikroham is gyotort. Amikor mar majdnem teljesen elerotlenedtem akkor elmentem csaladorvoshoz aki egybol pszichiaterhez kuldott. A pszichiateren is lattam hogy aggodik ertem erre megjobban bepanikoltam. Elbeszelgettunk majd irt fel antidepresszanst es melle szorongasoldot. Elkezdtem szedni es kb 1 honap utan kezdett hatni. Azota is szedem az antidepit. A nyugtatot elhagytam sokat olvastam utannuk es mindenki azt irja hogy ralehet szokni. Most 1 eve hogy szedem es teljesen jol erzem magam pedig oszinten soha nem hittem hogy meg jol is leszek de megis igy van es boldog vagyok. Szoval tudom nincs ket egyforma depresszio de azt ajanlanam hogy meg probalkozz gyogyszer nelkul es csak azt csinald ami neked jo es boldogga tesz. Ilyenkor nem szabad hogy eroltessenek es hogy valaki parancsolgasson. Nagyon rossz ez a betegseg es fogalmuk sincs az egeszseges embereknek hogy milyen kinszenvedes. Ha mar ugy erzed semmi nem segit csak akkor probalkozz gyogyszerrel es mindig probalj nyugodt maradni mert tuti hogy ujra helyre jossz es a regi leszel. Vegso esetbe az antidepresszans kihuz a melybol legalabb is nekem visszaadta a teljes elheto eletet. Bocsika ha hosszu voltam. Mielobbi gyogyulast kivanok neked!!!

Hogy haladsz? Én is hasonló cipőben járok csak egy betegség miatt ért a trauma és nekem is ptsdm lett. Most kéne döntsek, hogy el merjem e kezdeni az antidepresszánst. Félek, hogy még rosszabb lesz tőle és azt már nem bírnám ki.

Tudom, hogy ide pozitív dolgot kéne írni, valami "ne add fel, előre" típusú biztatást, hiszen ha már ez a kérdés felmerül, evidens, hogy erre van szüksége az embernek, hogy külsőleg kapjon egy kis plusz lendületet. De...én lassan öt éve küzdök ezzel a négybetűs nyomorulttal, és nem mondanám, hogy bármit is előre léptem volna...