Ti mit tettetek (a lelki egészségetekért), amikor borzalmas munkahelyen voltatok?
Legjobb esetben pár hónapot kell már csak maradnom.
Pár hét múlva talán elkezdhetek állást keresni, 2-3 hónap alatt a legjobb esetben már kapok és 30 nap ugye a felmondási idő.
Irtó szomorú vagyok a munkahelyen és már gondolni se bírok rá. Stressz nincs, de szomorú vagyok és hányingerem van tőle (sokszor szó szerint, a hasmenésről nem is beszélve).
A munka monoton, könnyen helyettesíthető, szoftvernek kellene végeznie. Az "irodatársam" egy bemerevedett, teljesítménykényszeres (de belső kényszerként, mert igazán nem a cég dolgai érdeklik, csak hogy 250 %-ot teljesítsen és szó szerint úgy vegye még a levegőt is, ahogy előírják), megkeseredett harmincas. 5 napból 1-en jófej, a többin bunkó, leparasztoz, közli, hogy nem vagyok normális (utal rá, de már közölte direktben is) leszól, nevelget, mintha tini lennék és az apám lenne: kinek hogyan köszöntem, nem köszöntem, mit hogy csináltam. Megjegyzést tesz a munkamorálomra.
A főnök tisztában van mindezzel, kirúgni vagy áthelyezni egyikünket se fog, mert nagyon-nagyon kellünk.
Én meg szomorú vagyok és szenvedek.
Persze időm sincs tanulni.
Pont ez az, hogy bármennyire is mondják a munkaerőhiányt, akinek nincs állatjó végzettsége, az szenved.
Én olyasmit tanulok, amit igazából egyetemen kellene, persze hétvégén és este tanulok. Se igazi szabadidő, se kirándulás, se ismerkedés.
Ha meg beüt a válság, minden hiába. Maradok biorobot vagy munkanélküli leszek.
Most még aránylag jól vagyok, így hétfő délelőtt, de már kezd rossz kedvem lenni.
A velem szembe ülőből meg árad a mindenkit lenéző, felsőbbrendű, antiszociális aura. Mindenkinek ez a véleménye róla, bárkit megkérdezhetnél. Csak mások nem vele ülnek egy szobában, hanem olyannal, akivel lehet beszélgetni.
Nem tudom, meddig bírom még.
Démoklész kardja meg ott lebeg felettem, hogy esetleg sohasem lesz jobb az életem, csak azért, mert anno rossz szakot választottam.
Most is nézegettem állásokat azon a területen, amit tanulok.
Vagy 1-5 év szakmai tapasztalat kell vagy szakirányú egyetemi végzettség. Gyakornokság meg ugye csak egyetemistáknak.
Mindez úgy, hogy állítólag olyan munkaerőhiány van, hogy aki össze tud adni 2 számot, azt felveszik.
Mit csinálok rosszul?
Miért nem lesz jobb az életem, bármennyi erőfeszítést is teszek?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!