Állítólag amnéziás vagyok, de nem tudom. Van valaki, aki hasonló problémával küzd? Részleges amnéziával (anterográd és retrográd keverékével? ) Bárki akivel beszélhetek erről? Ha neked is van memória problémád, írj!

Hát, mint kiderült régen rendszeresen írtam regényeket és verseket, volt amivel versenyt is nyertem. Szóval 1 hónapja nagyjából megpróbáltam nekiállni újra, néhány hibám van - főleg azok amiket az utóbbi időben változtattak meg a mi nagyszerű nyelvünkben -, de nagyjbáól ezzel. Éppen most kaptam vissza az egyik fejezetem javított kéziratát. Megpróbálok valami olyat csinálni, ami úgy néz ment.

Az érettségi nem lett volna túlzottan nehéz, ha emlékszem mondjuk a 10. évemre. Javarészt ugyanis a töri írásbeli abból a rlszből állt, és azaz évem teljesen hiányzik. Írásbelikre amúgy sem készültem, mert úgy őszintén; mit lehet? Szóval főleg a szóbelire gyúrtam, mert arra volt tétel - én pedig, ha másban nem is, de a magolásban mindig is nagyon jó voltam. Még ha nem is emlékszem már arra, hogy mi volt benne, akkor is. Azzal szoktam viccelődni, hogy gyorsan tanulok, gyorsan felejtek. Szóval nem amnéziás vagyok, csak erősen szelektálok - nos, főleg az embereket, de akkor is. A tanult dolgokat valamilyen szinten, mondjuk egy 1-5-ig terjedő skálán 3-ig biztosan fel tudok idézni - sajnos nem 5/5, mint régen, de jobb, mint a semmi, nem? -, szóval új dolgokat tudok tanulni. Még ha ehhez vizsga előtt egy nappal kell megtanulnom azt a 150 oldalt, akkor is. A gond az, hogy az emberekre, vagy a tanult dolgok körülményeire nem emlékszem, pl, hogy hol volt, kivel, őt honnan ismerem, ki ő nekem. Még az arcvakságra is gondoltam, de ez rám nem igaz. Emlékszem az arcukra, vagy legalábbis ismerősnek tűnnek, csak nem tudom kik ők, és honnan ismerem őket. A tanárom minap szedett össze a tanterem elől, mert tudtam, hogy órám van, de azt nem, hogy kivel és mi. Szóval bemutatkoztam neki - mint kiderült harmadszorra vagy negyedszerre.

Elég vicces helyzetekbe kerülhetsz. - El sem tudod képzelni, persze ezek inkább kínosak, mint viccesek.

Ebből tök jó filmet lehetne készíteni. - sok ilyen van, mielőtt nálam is lett volna asszem még szerettem is őket, mert őgy voltam vele ilyen a valóságban úgysem történhet meg velem. Tanulság: sose mondd, hogy soha.

Ennek az amnéziána kazért komoly "előnye", hogy számodra minden nap új, semmit nem tudsz elrontani, mert mindíg elölről kezded az emberekkel a kapcsolatot, ismerkedést, nem tudod őket megutálni, nem tudsz befásulni, kigéni, mertm indíg minden az újdonság varázsával hat rád. - Ez így ne,teljesen igaz. A legtöbb "újdonság" azért egy deja vút kivált, bár tényleg em mindig. És hiába kezdeném újra a kapcsolataimat, ez csak és kizárólag rám igaz. A többi embernek megvannak rólam az emlékei, és nem is tudnak tőle elvonatkoztatni. Szál a negatív még negatívabb lesz, a potívak pedig elvesztik az örömteliségüket, mert csak ő emlékszik rájuk. Elég nehéz tartós kapcvsolatot létrehozni, ha nincsenek közös emlékeitek, amíg öaazwfűznének.

De komolyan ebből tudnál írni egy jó kis regényt, vagy forgatókönyvet. - Van egy halom ilyen. Sablon téma már. És most milyen suliba jársz? - esti suli, kisgyermekgondozást tanulok felnőttképzésen.

A kisgyermekekkel nem értem mi problémám lehetne. Könnyű őket kezelni, az anyagot pedig csak tudni kell. Teljesen betanulható szakma.

Mindig is jó voltam fizikából, de matekból meg végig bukdácsoltam az éveket. Szóval az egyik ötös, a másik alig 2es. Így sokra nem mennének velem fizikusként 😀

Matt ügye érdekesen hangzik! Mindjárt elolvasom az egész cikket, köszi. Bár szerintem nem autizmus a dolog, de majd kiderül.

Utolsó válaszoló: Dehogynem, pontosan az egyik válaszom erről szólt. Anyuék szerint teljesen másokat utálok vagy szeretek (de azért átfedés van néha) és pl olyan dolgokat utálok (spenót) amit állítólag szerettem, most meg a hányinger kerülget tőle. De pl a brokkolira, sárgarépára, gyömbéres, mustáros ételekre meg raszoktam (ezeket meg utáltam). Sok ilyen van. Anyuék szerint majdnem az ellentéte vagyok, mint ami régen voltam. De ez teljességgel lehetetlennek tűnik. Talán csak felnőttem közben, és nem tűnt fel nekik, mert kollégista voltam, vág nem tudom. Mindenesetre anyu pont emiatt aggódott a legjobban. A tanáraim szerint is teljesen más lettem, pedig pl a többiek viszonyított viselkedésem ugyanaz (semmilyen. Túl félénk voltam odamenni barkihez). Szóval van ami ugyanaz, de van ami teljesen megváltozott. A második a több.