Szeretnék kérni véleményeket aki szedi a Brintellix-et. Nekem ma írta fel a doki és csak reménykedem, hogy jobb lesz a mentális állapotom. Pszichózis-depresszió, érdektelenség, szorongás, félelem. Minden van, sajnos. Van aki hasonló cipőben jár?

Sziasztok.

Azért azt tegyük hozzá, hogy senki nem kevesebb, értéktelenebb vagy gyengébb ember, csak mert kedélyállapotjavítóra, antidepresszánsra szorul. Ezt mind tudjuk. Én speciel a falra tudok mászni, amikor nekem szegezik a kérdéseket: “Az antidepresszáns hosszabb távon nem megoldás, rá fogsz szokni, függőséget okoz, hogyan fogod letenni?” - Nem okoz függőséget. Elhagyás: nos, nem is biztos, hogy le kell tenni! Miért? Mert tegyük fel XY szervezetében van pl. Dopamin hiány, a gyógyszer tudja pótolni. Ravasz működési elven alapul, hiszen minimum 3 hét kell ahhoz, hogy egy antidepresszáns a szervezetbe beépüljön, s dolgozni kezdjen. Ez a tény depresszióval és szorongással küzdő embereknél veszélyes, hiszen mit várunk? Bevesszük és fél óra múlva kisüt a nap. Nem süt ki. S másnap sem. Minden kezdet nehéz. S ez nem függőséget jelent. A betegnek van valamiféle hiányállapota, amit kívülről kell tulajdonképpen pótolni. Ha belegondolunk, hasonló cipőben járnak a magasvérnyomással, cukorbetegséggel küzdő betegtársaink is - ők is gyógyszert szednek, hogy egyensúlyban maradjanak. Ez nem jelent függőséget! Azt gondolom, függőséget drog, alkohol (...) és egyéb károsan használt szerek a szervezetbe való kóros bevitele jelent.

Apropó akaraterő. Akarhatok én holnaptól mosolyogva ébredni, mosolyogva élni, emellett többé nem szorongani, idegeskedni, viszont ez azért nem ilyen egyszerű. Részben igazat is adok a kommentelőnek, aki említette a dolgot, miszerint az agyunkban dől el minden, viszont ezt a megjegyzést ahhoz tudnám hasonlítani, mint amikor Pistike úszóleckéket vesz, mondván ő meg akar tanulni úszni. Az edzője motiválja: “Ezaz, Pistikém, kezdetnek jó, használd az akaraterődet. Pisti bólogat, hiszen céllal ment leckéket venni. A következő pillanatban bedobják a mély vízbe, oszt’ ússzál, Fiam! Nem fog neki menni.

S amiért billentyűzetet ragadtam: BRINTELLIY. Egy hete szedem a 10 mg-os változatát. (Előtte Rexetin-t szedtem, ami hatástalannak bizonyult.) Különösebb, említésre méltó dolgokat nem érzékeltem az elmúlt 7 napban. Pozitívumok: bár nem szokásom előre elkiabálni semmit - a szorongás kevésbé fokozottan van jelen, mint a BRINTELLIY szedése előtt. Emellett

valamelyest kisebbnek érzem ébredéskor a gombócot a torkomban. Baba lépések. Lépcsőfokonként haladok, aprólékosan.

Negatívumok: nem tudom, hogy ezek a tünetek, amiket fel fogok sorakoztatni, vajon az antidepresszáns számlájára írhatóak-e fel, mivel soha nem olvasom el a betegtájékoztatót, így a lehetséges mellékhatások részig sem jutok el. Egészségügyben dolgoztam évekig, a főnökeim értelemszerűen orvosok voltak, általuk tapasztaltam meg, hogy az egyik legnagyobb hiba, amit páciens elkövethet az az, ha átbújja a betegtájékoztató hasábjain a mellékhatásokra vonatkozó sorokat. X hónap gyógyszerszedés elteltével - mivel minden gyógykészítménynek igenis van hátulütője - felfedezhetünk magunkon egy-egy nem kívánt mellékhatást, de könnyen át is eshetünk annak a lónak a bizonyos túloldalára, ha sokat forgatjuk a betegtájékoztatónkat, főképpen mivel az agyunk nagy játékos, a sokadik olvasásra már beképzeljük magunknak szinte minden harmadik felsorolt gyakori mellékhatást.

Egy szó, mint száz: február 2. napján reggel vettem be az első szem pirulát. Némileg bágyadtabb vagyok. 4-én este délután iszonyatosan elkezdtek viszketni a combjaim, a karjaim. Először arra gondoltam, valószínűleg ki van száradva a bőröm, hidratálnom kell, majd bementem körömvirágot tartalmazó testápolóval. Csak rosszabb lett a viszketés! Másnap, 5-én és 6-án enyhébben jóval de vakaróztam. Tegnap pedig már a falat tudtam volna kaprni, annyira viszketett a combom, a térdem, a lábaim. Estére a “viszkető területeken” kék-zöld-lila véraláfutások, azaz haematoma-k ábrázolódtak ki a lábaimon. Iszonyatosan csúnya, finom érintéskor is fájdalmat érzek és erős izomlázat.

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy értem, mi történik a testemmel. Amiatt gondolok arra, hogy akár a pirula is okozhatja, hogy egy héttel ezelőtt nem viszkettek a végtagjaim, nem fájtak, nem voltak véraláfutásaim sem.

Ha van ötletetek, kérlek, osszátok meg velem. (Jövő csütörtökön megyek controll-ra ahhoz a Főorvoshoz, aki ezt a szert kiírta nekem, mindenképpen beszámolok neki a történtekről.)

Köszönöm, hogy elolvastatok!😊 Kellemes hétvégét és gyógyulást kívánok minden kis Sorstársamnak!