Most komolyan, mi az élet értelme? De úgy istenigazából? Megváltó válaszra lenne szükségem, nem feltétlenül boldogságra.
Még évekkel ezelőtt átkattant az agyamban valami, onnantól kezdve nem lelek örömöt semmiben. Egyszerűen még sehol senki nem tudott nekem olyat mondani, ami ezt az életfelfogást részemről megváltoztatta volna, akár csak egy parányit is. Még a híres Csernus doki válasza sem kielégítő számomra, sőt egyenesen nevetséges az én szemszögemből. Ő szerinte az az élet értelme, hogy majd egyszer milyen szájízzel halunk meg. Hogy életünk folyamán bele tettünk-e mindent, amit tudtunk, vagy pedig féltünk és meghunyászkodtunk. De milyen meghunyászkodásról beszélünk, ha nincs semmi iránt motivációja az embernek? Mikor látom mások elért sikereit, még annak a gondolata sem izgat, hogy "hű de lennék a helyében pár embernek". Tehát irigykedés kizárva ilyen szempontból. Irigy talán egyetlen dologra vagyok jogosan, mégpedig arra az érzésre, ami bennem nincs meg. Hogy másnak annyiból megvan az életcél, hogy legyen jó karrier, vagy család, vagy jó férj/feleség, vagy hogy beutazza a világot, vagy hogy fejlessze megállás nélkül a tudását. Egyszerűen egyikkel sem tudok azonosulni, nem kielégítő. Egyszerűen csak az az egy állapot van a fejemben, hogy racionálisan nézve nincs értelme semminek, bármit teszel, bármeddig élsz. Mielőtt valaki azt mondaná, hogy a pillanatnak kell élni, azt kell élvezni, hát nem, engem ez sem elégít ki. Nem vonz a pénz gondolata, sem a házasság, sem gyerekvállalás, az élet adta szórakozási lehetőségek sem, vagy hogy beutazzam a világot, sem az, hogy feltaláljak valami újat, amit még senki más. Ugye azt látom, hogy a többi embertársam a jól bevált sablonokat követi, és érdekes módon náluk működik. Mint hogy becsajozzanak/bepasizzanak, és ugyanúgy családot alapítsanak mint az ősök, vagy minél nagyobb tanulmányra tegyenek szert, vagy egyszerűen csak elisszák, elpiálják az agyukat (talán nekem is ez kéne?).
Nem vallom magam rossz embernek, sem pedig mások, sőt egyenesen jó embernek lát a környezetem és a családom is. Senki nem lát pontosan bele a fejembe (ami érthető), így csak egy megkeseredett, legyengült, depressziós srácot látnak, ami szintén érthető a jelenlegi mentális állapot mellett. Voltam évekig depressziós, mára már az is neutrálissá vált, most inkább ürességet érzek, se boldogságot, se fájdalmat, de semmiképp sem jót. Ez már a klinikai depresszió jele, vagy pedig depresszív állapot? Mert úgy tudom a depresszív állapotnak van/vannak konkrét okai, aminek ha az ember eleget tesz, akkor megszűnik a depresszív állapot. Az élet szerintem nem adott soha okot sem arra, hogy ilyen legyek, legalább is nem külső tényezőktől alakult ki ez nálam. Se a neveltetésem, se a környezetem ahol élek nem ilyen életet él, nekem mégsem hozta meg semmi a kedvem semmihez.
Most erre tudom sokak válaszát, csak csinálni kell dolgokat, meg lefoglalni magam, igen ám, de ez már nem működik. Ez működött olyan 10 évig, mire rájöttem, hogy bármi amit csinálgatok, ami még valamikor kicsit le is foglalt, önmagam éreztem benne, mára az is csak amolyan lyukpótló számomra. Lyuka alatt nem arra gondolok, hanem egy nagy üres térre, amit megpróbáltam betömni az élet általános tevékenységeivel, hátha akkor úgy érzem van értelme az életnek.
válasza:Az életnek objektív értelme nincs. Simán egy természeti jelenség. Pont, mint az, ahogy a szél a homokot fújja (nem Kansas utalás akart lenni, de akár...), ahogy a bolygók keringenek a központi csillagjuk körül, vagy ahogy abban a csillagban a hidrogén atommagok héliummá állnak össze.
Szóval csak szimplán van.
Az értelem, mint olyan, eleve nem egy egzakt, jól determinápt fogalom, főleg nem objektív. Az élet értelme így csak szubjektíven értelmezhető, annak meg az, amit belelátunk, annak gondolunk. Ezt meg csak te tudhatod és találhatod meg, mert pontosan az lesz az életed értelme, amit annak gondolsz majd és pusztán attól lesz az, hogy annak gondolod.
Egyelőre nem úgy tűnik, hogy képes, alkalmas vagy ilyesmi megtalálására. De egy JÓ szakember ebben szinte biztosan segíthet. Nem pszichiáter, hanem pszichológus. Keress egy jót. Komolyan.
válasza:És pontosan ezzel meg is adtad a választ, hogy objektív értelme nincs. Tudom azt, hogy szubjektíven mindenki mást lát értelemnek.
Azt jó tudni rólam, hogy az itt feltett kérdésemmel ellentétben alapvetően nem egy racionális beállítottságú ember vagyok, inkább emocionális személyiség. Sajnos ezt az egyetlen dolgot viszont nem tudom szubjektív életérzésekkel kiváltani. Vagyis tudtam, egészen az utóbbi pár évig. Értsd úgy, hogy pl. tudok szimpátiát, extrém kivételes esetben szerelmet is táplálni mondjuk egy lány/nő iránt (bár utóbbi csak egyszer volt még igazán az életemben), de már közel sem olyan életérzések ezek, mint anno tizenévesen, vagy korábban.
Szerintem olyan válaszban reménykedem, ami jelenlegi tudásunk szerint nem létezik. És meg vagyok róla győződve, hogy amit én gondolok, vagy érzek az élettel kapcsolatban, az úgy is van, csak legtöbb ember ezt nem látja, vagy képtelen érzékelni, mert a hozzá szükséges intelligencia nincs meg benne. Ugye tudjuk, hogy az IQ sem csak annyiból áll, hogy jó vagy matekból, ezer féle ágazata létezik. És hiszem azt, hogy vagyunk páran, akiknek az életérzéshez túl magas az IQ-ja, emiatt már szubjektív érzésekkel képtelen ezt megváltani. Hogy is van az a mondás? "Boldogok a tudatlanok és lelki szegények"
Igazából nem is tudom mit várok másoktól. Talán abban reménykedem, hogy van valaki, aki e gondolkodás fölött áll, tehát még az általam leírtaktól is magasabb szintre lépett, és tudja a megoldást, választ. Bár való igaz, ha ilyen létezne is, rá már nem emberként, inkább ember feletti lényként tekintenék.
2-es:
Nem is gondoltam soha, hogy ezekről más tehet. Csupán abban reménykedtem, hogy létezik efölötti gondolkodási szint, aki választ tud adni a lényegi kérdésre. De ezek szerint tényleg ez a max, hogy objektív értelemben nincs értelme. Többi szubjektivitást meg beképzelheti magának az ember, már ha képes rá, és élvezi amit be tud magának magyarázni, hogy "már pedig ez és ez igenis értelmet ad az életemnek".
válasza: válasza:Szóval neked olyan magas az IQ-d, hogy suubjektív érzésekben már nem tudod megtalálni az életed értelmét? :D Oké :D
Az a helyzet, hogy a különösen intelligens emberek általában gond nélkül találnak értelmet az életükben. Belemerülnek a matematika, vagy fizika világába, vagy a zeneszerzésbe, vagy épp szellemi sportokba, mint go, vagy sakk. A legritkább esetekben szoktam céltalan zombiként tengődni. Szóval nem, ez nem a magas IQ jele.
Persze, hasonlóan kiüresedett bárki lehet belülről, _majdhogynem_ IQ-tól függetlenül. Szóval ez nem jelenti azt, hogy neked alacsony lenne az intelligenciád, de nem is a magas intelligenciához kötődő kórképről van szó.
Csak ismételni tudom: keress egy szakembert.
A "jelenlegi tudásunk" mögé meg kár bújnod, mert egy szubjektív fogalomnak a fogalom jellegéből adódóan nem lehet objektív tartalma. Sem most, sem a jövőben, akármekkora a tudásunk.
válasza:@6 szoktam = szoktak
Az biztos, hogy az én életem értelme NEM a telefonról írkálás...
válasza: válasza:Az az értelme, hogy nem kell keresni az értelmét. Nem kell túlságosan arra koncentrálni, hogy mikor következik már be a csoda, mert a túlzott koncentrálásban folyton elsiklassz pont afelett. A csoda spontán tud csak bekövetkezni.
Akkor tényleg nincs semmi értelme az életnek, ha azzal töltöd az egészet, hogy agyalsz rajta, meg elemezgeted a napjaidat. Nem agyalni kell rajta, hanem hagyni, hogy történjen.
válasza:Szerintem.
Szerintem nincs célja. Oka van: kialakultunk pár milliárd év alatt mint faj, illetve létrehoztak a szüleink valamiért. (Balettre járni, vagy orvosnak lenni helyettük, vagy ápolni őket ha idősek, vagy akármi.)
Engem nem nyomaszt.
Ha nincs cél, kb egyformának tűnik
* apácának vonulni
* hedonista életet élni
* tömeggyilkosnak lenni
* átlagêletet élni
* művészetet/tudományt/akármit gyarapítani
* minél több utódot létrehozni
* minél több pénzt hagyni az utódokra
* stb stb
Válassz egyet, akár dobókockával, és annyi.
Ha meg nagyon nem érzed jól magad, általában ott a vonat. (Hosszab távon annak sincs jelentősége ha elkapnak és kínoznak és meghalni sem tudsz hiszen utána meghalsz; de persze nem kívánom senkinek).
Szóval inkább lehetőség az élet, kb 0 kockázattal. Persze sok értelme nincs, maximum ha valamit 'értelmének' tekintesz.
tl;dr: a vonat általi halál lehetősége biztosít egy minimumot aminél nem lehet rosszabb az élet, vagy, aminek hála ki tud szállni aki nem akar: szóval ennél csak jobb lehet az egész.
Én meg vagyok ezzel elégedve.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!