Melegként hogy jöhetnék ki a depresszióból? (többi lent)
Úgy érzem, hogy a múltban történt dolgok (kisebb koromban sokszor megvertek pl) túlságosan is befolyásoltak abban, hogy zárkózótt lettem és nehezen bízok meg másokban és emiatt nagyon sokmindenből kimaradtam. Sokszor hívnak az ismerőseim valahová, de ha ritkán megyek is, az úgy néz ki, hogy amíg ők jól elhülyéskednek, addig én csak "elvagyok", nem tudok felszabadult lenni velük sem, túlságosan feszengek. Úgy érzem, hogy nem tartozom közéjük... a többség felszínes, az a legnagyobb gondjuk, hogy nem iphonet kaptak meg ilyenek. Ráadásul meleg vagyok. Beleszerettem a legjobb barátomba, aki hetero és elmondtam neki, hogy meleg vagyok. Jól fogadta és talán még szorosabb lett a kapcsolatunk, de azóta elköltöztek és ritkábban találkozunk. Ez is csak rontott a hangulatomon, mert ő volt az egyetlen, aki megértett. Azóta megint folyton rossz a kedvem, nem tudom lefoglalni magam semmivel, pedig sportolok is. Úgy érzem, hogy a dolgok felőrölnek, aludni is alig tudok már hetek óta csak napi kb 3-5 órát alszok, hiába nagyon fáradt vagyok, de nem tudok elaludni csak nagyon nehezen, folyamatosan járnak a gondolatok. A közösségi oldalakról is töröltem magam, mert egyfolytában elszomorított. Próbáltam lányokkal ismerkedni hogy hátha menne a hetero lét, eggyel jártam is pár hónapig, de csak tehernek éreztem azt a kapcsolatot, nem tudtam beleszeretni... Így hát elkezdtem fiúkkal ismerkedni, de a társkeresőkön lévők többségétől megundorodtam és felhagytam ezzel.
Beszéltem párszor az iskola pszichológussal, mert ő nem mondhat el semmit a tanároknak és a szüleimnek, és ő azt tanácsolta, hogy ismerkedjek, szerezzek egy olyan barátot, aki előtt nem kell titkolóznom vagy egy párt, de egyik sem úgy megy, hogy most akarok egyet és lesz... főleg nem melegként. Olvastam hasonló kérdést az oldalon és páran azt tanácsolták neki, hogy előbb a depresszióból jöjjön ki és csak utána ismerkedjen. De én pont akkor voltam a legboldogabb, amikor volt mellettem valaki, mellette el tudtam felejteni a dolgokat, nem gondoltam semmi olyanra.
Mit kéne tennem?





Hello,
Mindenképpen nehéz helyzetben vagy, de kitartás, hiszen (szinte) mindenből van visszaút.
Amit én most a te helyzetedben látok, az az, hogy nincs kivel ezeket megbeszélned. Az iskolai pszichológus jó start, de inkább egy olyan személlyel kéne ezeket megbeszélni, akiben bízol és tudod, hogy támogat majd.
Ha ilyen személy jelenleg nincsen, hidd el sok ember hasonló problémákkal küzködik és ők is szeretnék megbeszélni. A gyakori is jó hely, hogy ilyen embereket találj egyébként.
Visszatérve, előtted áll még az élet, gondolj arra, hogy még mi minden lehet.
Majd szeretnék hallani a folytatásról.
Üdv,
Tß
szerintem szerezz még olyanokat akik ugyanúgy megértenek téged, mint az a fiú aki elment.(sajnos)
nekem sok meleg és leszbikus barátom van és sokszor vannak úgy hogy tartani kell bennük a lelket, mert kitaszítottnak érzik magukat. (pl. mások megjegyzéseket tesznek rájuk)
ha gondolod bármikor írhatsz privátba, vagy akár talizhatunk is. :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!