Mi a különbség a borderline és a hisztrionikus személyiségzavar között?

A fő különbség, hogy a hisztrionikusok mindig, minden esetben a középpontban akarnak lenni, ezért kihívóan, kacéran viselkednek. Gyakran tartják őket szórakoztatónak, vonzónak. Könnyebb ezt a betegséget kezelni, mint a borderlinet, mert nem jellemző rájuk a bpd-féle végletekben, fekete-fehéren való gondolkodásmód.

A borderlineosok nem feltétlenül akarnak a középpontban lenni, sok borderlineos viselkedhet akár visszahúzódóan vagy elkerülően is, bezárkózottan. A színpadiasnak tűnő viselkedésük nem abból fakad, hogy mások figyelmét elnyerjék, hanem abból, hogy nem tudják kontrollálni a szélsőségesen csapongó, gyakran kiszámíthatatlan érzelmeiket. Amíg a hisztionikusok minden kapcsolatukat sokkal intimebbnek, bizalmasabbnak élik meg, mint amilyenek azok valójában, a bpd-sek a kapcsolataikban bizalmatlanok, nem, vagy csak nehezen hiszik el, hogy szerethetőek.

A hisztrionikusok általában nem lökik el maguktól kapcsolataikat, inkább őket hagyják el, mert egy idő után teher lehet az állandó, kielégíthetetlen figyelemigényük és a színpadiasan kifejezett érzelmeik. A borderlineosok ezzel szemben nagyon gyakran maguk lökik el a kapcsolataikat, mert rettegnek a visszautasítottságtól.

A HPD-nek egyébként sok átfedése van nemcsak a BPD-vel, de a narcisztikus személyiségzavarral is.

Amiben közös a kettő, hogy mindkettőnek az érzelmi biztonság hiányzott leginkább gyerekkorában. Ennek mentén kialakult, hogy intenzívebben, erősebb érzelmi reakcióval éli meg a helyzeteket. Nagyobb tétet tulajdonít. Durván függ érzelmileg másoktól. És a másoktól való függés módjában válik szét a kettő. Ha egy borderlineost megbántanak, a másik személyét értékeli túlzottan le. Ha dicsérik, vagy megértik, túlidealizálja. Ez a fekete-fehér látásmód a borderlinera igaz.

Egy hisztrionikus magáról gondolja azt, amit a többiek róla. És a saját viselkedését igazítja ehhez. Kvázi mintha álszemélyiségei lennének, színészkedne. Attól függően, hogy egy közösségben befogadva érzi-e magát, nagyon máshogy tud viselkedni. Ha jól érzi magát, nagyon extrovertált lehet, elbűvölő, akár szexi. Ha nem, összeomlik, drámázik. Nyilván leegyszerűsített, biztos sok egyéni megnyilvánulási formája lehet még. Nekem kevert személyiségzavarom van, többnyire elkerülő. Jóval kisebb részben hisztrionikus és borderlineos. A hisztrionikus részem szomatikus tünetekben nyilvanult meg korábban. Akkor állandóan arról beszéltem, milyen a fejem, hogyan fáj, kellemetlen. Rettegtem megőrülök, túltoltam a fizikai tünetnek a jelentőségét. Felruháztam azt az érzetet amit tapasztaltam mindenfélével. A szomatikus tünetek allandó megléte nem is ritka, elég ismert hisztrionikus tünet.