Személyiségzavaros vagy? (többi lent)

bpd

azt nem tudom megmondani, mikor jelentkeztek az első tüneteim, gyerekkorom óta fura vagyok. az én betegségem egyértelműen abból ered, hogy elég káoszos gyerekkorom volt.

azt én sem mondanám, hogy borzalmas gyerekkorom volt, mint egy afrikai éhezőnek, vagy ilyesmi, de visszaemlékezni se szeretek rá. jutnak eszembe jó dolgok, kirándulások, közös filmezések, de ezeket is végigrettegtem általában, mert a mindennapok nem így teltek. Nem akartak am a szüleim rosszat, de nem volt elég idejük foglalkozni velem meg a testvéreimmel. Mindig rendetlenség és káosz volt otthon és a szüleim engem okoltak. Sokat voltam egyedül, és az apámtól nagyon féltem, mert vert minket. Az anyukám nagyon kiszámíthatatlan volt, sosem tudtam, mire kell hazajönnöm, ha bántott utána nem emlékezett rá és öngyilkossággal fenyegetőzött. A suliban sem volt jobb, szexuálisan bántalmaztak, de mivel rossz volt a kapcsolatom a szüleimmel, nem mertem szólni nekik a dologról. Az osztályban csúfoltak, pizzát szórtak a hajamba, ketchupot nyomtak a székemre... szóval szivattak. Gimiben kicsit jobb lett a helyzet, bár a szexuális bántalmazás ott is folytatódott, bele is betegedtem, anorexiás lettem, mert bírtam enni, annyira undorodtam... A legrosszabb a bűntudat, hogy amikor a testvéreimet bántották, akkor nem fordultam soha külső személyhez segítségért, rendőrre gondolok. Féltem, ha mégsem büntetik meg az apámat, akkor halálra ver minket. :( aztán gyorsan elköltöztem otthonról érettségi után, és ezért is bánt a lelkiismeretem, hogy a testvéreimet hátrahagytam... de mostmár ők is felnőttek, rég volt ez az egész, csak én nem bírom kiheverni. szüleim nem is gondolták, hogy ilyen rosszat okoztak, ők dolgoztak, aztán hazajöttek fáradtan, és fáradtságból sok rosszat csináltak, amiről nem gondolták, hogy rossz.

1. Nem voltam soha agyturkásznál. De gyanítható h elkerülő személyiség zavar vagy skizoid sz.z. Nem szeretek semmilyen szempompontból a központba kerülni. Nem még akkor se oly szívesen ha, pozitív példa vagyok. Magános tevékenységeket preferálom. Sz.gépezés, úszás (ez kikapcsol és megnyugtat). Jobban szeretem az információt úgy megszerezni h ne személytől kelljen azt hallanom ( kivétel ez alól a pedagógus, oktató, tanár) hanem inkább utána járok neten. Alapjáraton egyáltalán nem vagyok kommunikatív semmilyen közegben, viszont ha vki megpróbál nyilvánosan megalázni egyből tadásba lendülök nincs kegyelem senki irán , azonnal támadásba kezdek verbálisan(nem feltétlen skizoid jelenség), de mindenki mással közönbös vok.

2. Ahogy a témaindító is leírta nekem is körülbelül középsuli kezdetén indult az egész, az addigi haverjaim lekoptak újakat nem igazán akartam szerezni max csak felületes kommunikációt folytattam néhány személlyel h mégse látszódjak esetlennek ( ez se biztos h skizoid jelleg). Az osztálykirándulást amit 2.ba szerveztek élvezni kellett volna, de nekem inkább horror volt a társaság szempontjából.

3. Lövésem sincs, hogy alakulhatott ki. Normális szerető családban nőttem fel. Előfordultak szülők közti veszekedések, illetve néha mi is kikaptunk de ez még semmit nem jelent a sz.z. kialakulásához.

1. Borderline

2. Leginkább 18 évesen, mikor súlyosbodott az anorexiám, üresség érzés, szuicid gondolatok, disszociáció, érzelemkitörések, paranoia, falásrohamok. De régebben is voltak már erre utaló dolgok, pl. az önsértés, barátaimhoz való hozzáállásom (sokszor úgy éreztem, hogy nincs szükségem rájuk, eltaszítottam őket, ugyanakkor pedig nagyon is vágytam a közelségükre). Az érzelmeimet is sokszor nagyon intenzíven éltem meg,úgy éreztem, hogy teljesen leterhelnek.

3. Anyukámmal mindig is nagyon labilis volt a kapcsolatom, sokszor bántott verbálisan, máskor pedig "normális" volt. Sosem alakult ki egy normális kötődés közöttünk. Sokszor éreztem azt hogy nem szeret, nem érdeklem őt, teher vagyok neki. Kiskoromban is a nagymamám volt mindig velem, és nem ő.