Mi történik ha egy borderline személyiségzavaros és egy asperger szindrómás összejön?

Én nagyon enyhe aspergeres vagyok, inkább csak csodabogárnak tartanak, de van humorérzékem, és fogom is mások humorát. Viszont szó szerint veszek mindent, és volt egy szintén enyhén borderes exem. Nagyon szerelmes voltam belé, ő pedig nagyon vágyott rá, hogy valaki végre szeresse, mert 2-3 hónap után mindenkit elűzött, elkezdte utálni őket. Velem ugyanez lett. Nekem fontos az érzelmi állandóság (mint mindenben a kiszámíthatóság), ő meg félmaponta hol rajongott értem, vagy rám támadt, kitalált dolgokat, hogy én biztos ezt vagy azt teszem a háta mögött ellene, random egészen vad dolgokat fantáziált, amiknek semmi de semmi közük nem volt a valósághoz. Rájöttem, hogy tulképpen ő is tudta, hogy azok nem igazak, de kellett neki, hogy taposhasson valakin, és azt mégse mondhatta, hogy figyelj, én élvezem, ha bánthatok mást, de csak úgy nem lehet, hát kitalálok rád vádakat, hogy tiporhassak rajtad. Mikor elmondtam neki, hogy látom ennek az egésznek a folyamatát, hogy neki szüksége van más letiprására, és ez egy játszma, borzalmasan felháborodott, és gyakorlatilag az jött ki belőle, hogy szívtelen vagyok, hogy nem engedem magamat bántani tőle. Azt mondta, hogy nem szeret, semmit se érez irántam. Ezt tudomásul vettem, fájt nagyon, de nem fogok nyünyörögni, ha nem kellek. Ekkor tovább bántott, hogy mi az, hogy eltűnök az életéből, és kiderült, azt akarta volna, hogy továbbra is szerelmesen kiskutyaként csodáljam őt, miközben ő meg ellökdös magától. Mondtam, hogy jó, akkor ezt a dolgot formáljuk át barátsggá, végül is mindketten értékes emberek vagyunk (nekem mással már sikerült ez, és jól sült el), de úgy is tovább sértegetett meg beszólogatott, és kénytelen voltam minden kapcsolatot megszakítani vele, mert abból nyert energiát, hogy lelkileg alázott. Terápiára nem volt hajlandó menni, valami sarlatán pszichiáter nyugtatókat írt neki, és kész.