Szerintetek a szociális fóbiát leginkább a rossz családban nevelkedés okozza?

Simán lehet, hogy ez miatt van, de főleg azért, mert nem kaphattál elég lelki támogatást más oldalról, és nem láttál pozitív családmodellt ahhoz, hogy meggyőződj, van jobb is.

Szerintem igen.

Bizonyára a nevelés, a rossz családi körülmények miatt is kialakulhat, mint a kérdező esetében. De az az érdekes, amikor egy családban az egyik gyerek nagyon ilyen kezdetektől fogva, a másik meg egyáltalán nem, pedig mind a kettőt normálisan nevelték, tehát normálisak a körülmények. Egyik szülő sem ilyen, maximum némileg szorongóak. Akkor mitől ilyen szorongó az egyik gyerek, a másik meg nem? Honnan jönnek ezek a tulajdonságok?

Itt énszerintem picit bedobnám a reinkarnáció témáját. Szerintem pl az idősebb, több dolgot megtapasztalt lelkek lehet, hogy érzékenyebbek. Pl empatikusabbak is lehetnek, mert már nagyon sok rossz dolgot láttak, és akkor ezek mentén kialakulhatott talán esetleg egy nagyobb empátia bennük; meg ők maguk is érzékenyebbek, sérülékenyebbek lettek. Meg pl , hogy nem akarnak részt venni esetleg a sok képmutatásban, amit esetleg ebben az életükben, esetleg a korábbi életeikben összességében láttak. Nem tudnak visszaemlékezni, de bennük van, az aurájuk, a lélekruhájuk elvileg az a batyu, ami tárolja. Vki mondott vlaami ilyesmit. Viszont vannak olyanok, akik meg már annyira idős lelkek,hogy már azt is megtanulták, hogy nem kell fölvenni mások esetleges kötözködéseit; mintha meg sem történt volna. Viszont pl a szorongó ember meg talán amúgy attól szorong, hogy tehát tényleg ez, hogy ő önmagát szeretné megélni, de ebben a Világban nem meri, mert fél, hogy sérülni fog pl az őszinte véleménye, megnyilvánulásai miatt. Ezért inkább talán elzárkózik, mert "biztonsági játékos", és akkor inkább zárkózott lesz; mert már annyit csalódott korábbi életeiben is, meg ebben az életében is már látta, hogy milyenek az emberek egymással; családi támogatása meg nem volt, ami kompenzálta volna ezt, ott is ezt a "taposást" látta, úgyhogy inkább elvonul(t) oda, ahol béke van. Szóval nagyon fontos neki a lelki biztonság, és inkább nem nyit mások felé, merthogy nehogy sérüljön, de amúgy valójában nagyon okos, és lehet, hogy sok nagyon okos gondolata van, meg akár újító is, előrevivő is lehet neki; amit nagyon szívesen megosztana másokkal, saját maga miatt is, meg , hogy mások is tudják, hasznukra lehessen akár; csak nem meri mondani, mert fél, tart tőle, hogy lehurrognák érte.

Mintha csak én írtam volna a kérdést. Csak nálunk apám volt alkesz, és mindketten szorongtak, anyám most is súlyos paranoiás. Én is a legnagyobb voltam, szerintem mindenképp a legnagyobb gyerek issza meg leginkább a levét. Én viszont nem közvetítettem, nem volt értelme. Mérgező kapcsolat volt az övék. Sokszor kötöttek ki pszichiátrián. Nálam is kialakult szociális fóbia.. Én úgy gondolom a szeretetlenség az oka leginkább, meg az állandó szégyenérzet, mert bizony lehajtott fejjel kellett járkálnom úgymond, már gyerekként, annyira szégyelltem a szüleimet. Semmilyen lelki támogatást nem kaptam, semmi pozitív visszajelzést. Csak az a baj, hogy hiába tudom hogy emiatt vagyok pszichésen beteg, ez a tudat nem változtat az állapotomon :-( Viszont férjem van, nagyon kedves, megértő, bár előtte volt 2-3 abnormális kapcsolatom. Egy börtöntöltelék, és két szemétláda akik csak akkor nem csaltak meg mikor épp nem volt kivel...

Hát, sajnos szomorú dolgok ezek. Én csak azt nem értem, hogy hogyan lehet párkapcsolata egy szociális fóbiásnak, a férj, tehát házastárs meg végképp érthetetlen dolog a számomra. Egy nőnek mondjuk könnyebb dolga van ebből a szempontból, meg gondolom ennek is vannak fokozatai. Én valószínűleg a legsúlyosabb fajtájában szenvedek, meg nálam nemcsak ez van. Vagy van a harmadik lehetőség, hogy nem mindenki az, aki annak hiszi magát.