Pánikbetegek, milyen gyakran van pánikrohamotok?
válasza:Nagyon változó, van hogy hetekig nincs, aztán egyszer csak a semmiből előjön újra...Szerencsére nem napi szinten, mert az évek alatt megtanultam kezelni magamban.
Hosszabb utazások előtt viszont mindig van.
válasza:másfél éve,(amióta pánikbeteg vagyok)minden nap többször.
és neked kedves kérdező?15/L
válasza:Kedves kérdező!
A Sedatif-PC-t ki mondta neked, hogy szedd? A háziorvosod, a pszicháter, vagy valaki más?
Leírnád nekem, milyenek a pánikrohamaid? Hogyan kezdődik, mik történnek a roham alatt, és hogyan mulik el?
És mindegyik ilyen?
válasza:Az attól függ hogy milyen gyakran találkozik az ingerrel ami közvetlenül kiválthatja.
Persze van olyan hogy már a puszta agyi fáradság és csend is kiváltja ezt embere válogatja.
00:32
Pszichiáter ajánlotta a gyógyszert, mert nem akart rögtön nyugtatót felírni, hátha ettől is javulni fog.
Úgy szokott kezdődni, hogy nehezebben veszem a levegőt, és közben erősödik a szívverésem, vagy mi. Nem biztos, hogy felgyorsul, csak erősebben érzem, nem tudom jobban megfogalmazni. Ez az, amikor érzem, hogy mindjárt rohamom lesz, de aztán nem mindig szokott rosszabb lenni. Utána meg beszédülök, remegek és nagyon félek, de nem tudom így pontosan megmondani, hogy mitől. Attól, hogy valami betegségem van és mindjárt meghalok, vagy nem is tudom. Pedig tudom, hogy semmi bajom, de attól még félek. Ilyenkor általában felállok (ha épp ültem) és elkezdek kényszeresen mászkálni, de volt már olyan is, hogy nem tudtam megmozdulni, annyira rágörcsöltem. De ez így leírva nem annyira hiteles, át kell élni, hogy tudd. Vagyis bárcsak inkább ne kéne :(
sziasztok!
tapasztalat:
nekem két éve vannak pánikrohamaim, szerencsére ritkán, keztetben kb. 1-2 hetente, azt hittem elpusztulok, rémes volt, főleg az első, mikor azt se tudtam, mi van. (egy nehezen meglépett szakítás miatt, úgy vélem, illetve az egész életmódom nem olyan volt, mint ahogy szeretem). azóta rendeztem soraim, és minden szép és jó, így már nagyon ritkán van olyan "igazi". pont úgy zajlik, mint ahogy a kérdező leírta, (plusz hányinger) de a "totális megsemmisülés érzés" egyre ritkább. az alkohol nálam is belejátszik néha másnap. korábban főleg lefekvés után tört rám, éjszaka. a doki Frontin-t írt fel, de nem szedem, inkább megpróbálom kezelni a dolgot, egyre több sikerrel. mostmár inkább napközben szokott előjönni, nagyon ritkán. ha már nagyon nyomasztó kezd lenni, a fel-alá mászkálás és az, hogy ha valami közeli ismerőssel épp együtt vagyok (ez általában így van olyankor, és főleg szegény barátom az illető), és beszélni kezdek neki a dologról, "hogy ezt meg azt érzem, és rémes, de tudom, hogy csak illúzió, bla bla" hamar segíteni szokott, ezt tudom ajánlani, ha az ismerősök bírják a párperces strapát :)
mostanában akkor tör rám, ha épp senmmi dolgom és nincs ami lekössön, ez ritka, vagy ha valamit időre kell teljesítenem, (grafikai munka) és úgy érzem kicsúszok, és semmi kedvem az üggyel foglalkozni. meghát maga a hipohondria is kiváltja, ami időnként rámtör. :)
de már elég ritka. azt mondják, ez a fiatalok betegsége... meg kell tanulni kezelni, és ha elmúlnak a bizonytalanságok, kialakul az ember élete, akkor ez is rendeződik szerintem.
25/l
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!