Az milyen betegségnek lehet a tünete ha valaki úgy gondolja, hogy neki mindig szenvednie kell, sosem lehet igazán boldog, neki csak a rossz jár, megérdemli azt?

Gyerekkori szeretethiány ill. rossz szülői magatartás miatti hibás, onhibáztató, önvádló gondokodási sémák. Kognitív sématerápiával tudja kezelni pszichoterapeuta.

Ha írsz magánt, írok elérhetőséget h hova lehet fordulni.

Ebből a szempontból nem sokat jelent, hogy szeretik egymást a szüleivel.

A rossz kisgyerekkorra nem emlékszik az ember, és gyakran a szülő sem. Minden kisgyerek normálisként éli meg a saját helyzetét (a konkrétumokat pedig idővel elfelejti), és a szüleinél nagyobb tökélyt nem ismer, éppen ebből az alkalmazkodásból fakad a probléma. Ha kiskorában nélkülözött/szenvedett, akkor számára ez lesz AZ élet, és minél kisebb volt ekkor, annál mélyebben határozza meg a személyisége alapjait, ezért annál nehezebb helyrehozni.

Nem mindig a szülők tehetnek róla, mert a gyereknek mindegy, hogy miért kellett nélkülöznie/szenvednie. Ha túl sokat volt beteg vagy túl szegények voltak (éhezett/fázott), esetleg anyuka valahogy nem érzett rá, mennyi érzelmi törődés kéne a csecsemőnek, majd kisgyereknek (az etetésen és tisztába tevésen túl, illetve hát hülye elvektől vezérelve már ezt is elronthatja, pl. szigorúan óra szerinti etetés), akkor lehet, hogy szerették a szülei, de ezt a szeretetet nem élhette át. Aztán kicsit nagyobb korában a jó szándékú nevelési elvekkel is eltévedhetnek a szülők (jellemzően apa), ami megint hasonló eredménnyel járhat, bár ezt az ún. másodlagos bűntudatot könnyebb utólag helyrehozni.

Ez egyébként önmagában nem betegség, hanem személyiségfejlődési probléma. Mindenki ahhoz a világhoz alkalmazkodik, amiben felnő.