Haszontalan ember lennék vagy csak rosszul látom magam?
Mikor fiatalabb voltam nem érdekelt, éltem az életem.
32 éves vagyok és olyan érzésem van mintha semmire sem lennék jó és a világ jobb hely lenne nélkülem.
Nincsenek barátaim, a családommal nem ápolok jó viszonyt már régen.
Nem hibáztatok másokat emiatt, de olyan mintha mindenki kerülne.
Munkahelyen a munkatársak gúnyosan beszólogatnak, érezhetően semmibe vesznek, ami néha nem baj mert van hogy jól esik a magány is.
Nem szeretek erről beszélni senkivel, mert általában ha elmondom akkor az illető távolságot tart. Gondolom azért mert hisztisnek és önsajnáltatónak tart.
Apám azzal magyarázta hogy gyenge vagyok mert nem voltam katona. Nos nem tudom, a legtöbb ember aki volt katona akkor mind erős jellem?
Egyszerűen érzékeny vagyok arra ha valakit bántanak, mert azt gondolom én is lehetnék a helyében.
Folyton azon jár az agyam hogy egyszer bántani fognak és paranoiásan edzem magam hogy erősebb legyek. Talán így akarok bizonyítani.
Viszont ez sem elég. Félek a jövőtől, félek attól hogy mi lesz a világgal, a természet egyre csak pusztul és senkit nem zavar.
Úgy érzem sokat agyalok felesleges dolgokon, de nem tudok nem foglalkozni olyan dolgokkal amik hatással vannak az életünkre.
Szeretnék valami jót tenni, segíteni másoknak, de amikor ezt teszem mégis bűntudatom van mert lehet hogy visszaélnek azzal hogy ilyen vagyok. Volt már rá példa.
Vannak napok amikor szeretnék bosszút állni másokon a sorsomért, pedig mélyen tudom hogy nem is az ő hibájuk az hogy én pocsékul érzem magam.
Néha jobb lenne nem is létezni. Vagy innom kellene hogy közömbös legyek a dolgok iránt? De ha így tennék akkor nem oldódna meg semmi, ha nem teszek meg dolgokat akkor ki teszi meg?
Reggelente úgy kelek fel hogy haszontalan és lusta ember vagyok.
De nincs senkim a feleségemen kívül akinek elmondhatnám. Egy barát értene meg úgy érzem, de sajnos akik vannak azok is messze élnek és nem érnek rá lelkifröccsre, vagy csak nem akarják hallgatni a hisztimet.
A közösségi média meg ugyanaz. Az emberek akiket személyesen ismerek nem válaszolnak. Új emberek meg úgy tűnik tartózkodnak a velem való kommunikációtól.
Plusz nem igízán bízom a közösségi oldalakban. Hamisnak és hazugnak tartom az egészet. Nem értem a Like-ok miért fontosak az embereknek?
Olyan mintha ezzel jutalmaznák egymást, pedig valójában semmit sem ér.
Minden nap erőt veszek magamon, csendben bejárok a munkahelyemre, igyekszem nem foglalkozni a munkatársak gúnyával. De lehet azt csak én képzelem magamnak, és nem is utálnak vagy néznek le.
Folyton azt tervezem hogy fogom a cuccaim és lelépek, úgy hogy senki nem tudja hol vagyok és nem is térek vissza. De ez gyávaság lenne.
Hiába van magyarázatom a gondjaimra, nem működnek. Másoknak tudok jó tanácsokat adni, de én sem tudom megfogadni őket.
Nem vagyok függő semmitől, kivéve a pornó.
Naponta egyszer legalább kell nézzek pornót ahol análisan közösülnek nőkkel és ki kell hogy elégítsem magam így oldom a feszültségem.
Viszont ha kielégültem utána bűntudatom van, mert a feleségemmel kellene hogy szeretkezzek, de én mégis ezt választom, nem tudom miért.
Pedig tudom hogy ezek a nők akik a videón vannak csak hazudnak. Nem élvezik, nem is normális hogy s***be dugják őket, de valahogy izgatónak találom.
A feleségem nem szereti, így nem is erőltetem.
Viszont normális úton nem tudok elélvezni, csak ha szex után kielégítem magam a feleségem előtt.
Úgy érzem aberrált vagyok, de nem tudok nem ilyen lenni. Párszor volt hogy kitöröltem minden pornót, nem is önkielégítettem kb 3 hétig bírtam. Folyton megkívántam olyan nőket a környezetemben akikhez egyébként nem vonzódnék.
Remélem nem volt túl fárasztó vagy kínos ezeket a sorokat olvasni, de úgy érzem ha senki nem hallgat meg akkor megőrülök. Így névtelenül kicsit jobb kiadni. Sajnos senkivel nem lehetek őszinte.
A feleségeddel nem szoktál erről beszélgetni? Milyen a kapcsolatotok, mióta vagytok házasok? Milyen közös programjaitok vannak? Vannak-e gyerekek? Miért nincsenek, ha nincsenek?
Rá kéne koncentrálnod, szép, közös élményeket szerezni, építeni a kapcsolatot, nem elhanyagolni, és csak pornót nézni. Nem szokott téged piszkálni, hogy jó lenne kirándulni, stb?
Menj pszichológushoz, mert itt nem nagyon fogsz értelmes segítségét kapni.
De ő tudja hogy időnként lehangolt vagyok, ilyenkor meg is kérdezi és van hogy megbeszéljük.
Serintem jó kapcsolatunk van, sok dologban hasonlítunk, ő kicsit fiatalabb mint én. De mindketten szegény családból jöttünk.
Viszont most anyagilag is jól állunk, saját otthont szeretnénk csak még nem döntöttük el hogy itt vagy magyarországon. Viszont hitel nélkül szeretnénk ha van rá módunk. Emiatt van némi feszültség, mert ő haza szeretne menni, nem igazán érzi jól magát itt.
Megosztjuk a házimunkát és a felelősséget is.
Nagyon ritkán veszekszünk, mert általában egyet értünk a legtöbb dologban.
Mióta angliában vagyunk többet mozdulunk ki, bár télen nem annyira az idő miatt.
De sokszor mentünk a tengerpartra idén is.
Nincs gyerek egyenlőre, mert ahogy jelenleg élünk nem kivitelezhető. Kellene egy otthon, egy ház ahol ez megvalósítható de amíg nem döntjük el hogy itt vagy ott addig egyhangúan vár a baba projekt.
Pszichológust itt csak angolt találnék vagyonokért, ezt most nem engedhetem meg magamnak. Hiszen gyűjtögetjük a házra a pénzt.
Viszont sok köze van a hozzám és az anyám közti viszonynak is.
Anyám egy nagyon irányító jellem, folyton azt akarja hogy ő legyen a középpontban ezért nagyon konfliktusos a kapcsolatunk.
A feleségemmel ki nem állhatják egymást.
Anyámmal nem lehet beszélni mert csökönyös és szívós nő.
Ezért elég keveset kommunikálok vele.
# 3/5
6 éve vagyunk itt. A feleségem nem nagyon szereti ezt az országot. Én sem de tudom hogy csak így tudjuk elérni a céljainkat, másként csak hitelre vehetünk házat otthon, az meg nem jó döntés manapság.
Edzem heti 4 alkalommal. Saját testsúlyos edzés és 1 nap box.
Előtte rajzoltam és festettem, de abbahagytam mert attól csak még frusztráltabb lettem ha nem úgy sikerült egy-egy alkotás ahogy elvártam.
# 4/6
Anyámmal régóta ilyen a viszonyunk. Bármikor hibát követtem el az életben azt a mai napig felrója ha van lehetősége.
Soha nem szerette egyik barátnőmet, mindegyikkel gondja volt. A barátaimat is utálja.
Arra gondoltam hogy csak egy logikus oka lehet. Az hogy utál engem tudat alatt.
Én voltam az első gyerek és a biológiai apám elhagyta. A nevelőapám nevelt fel, de rajta éreztem hogy nem az igazi apám, inkább éreztette velem.
Persze felnevelt és ruháztatott, etettet. Ezért hálás is vagyok neki, de tudom hogy nem szeret mint fiát. Soha nem tanított semmit, nem érdekelte hogy mi van velem. Rossz tanuló voltam, egy ideig próbálkozott, majd hanyagolt.
Rengetegszer megvert gyerekként mert deviáns voltam.
Legtöbbször üvegszálas horgászbot végével vagy puszta kézzel, mikor mi volt nála.
Persze mint mondtam, felneveltek, nem voltak alkoholisták és hálás is vagyok a mai napig. Viszont úgy tűnik hogy anyám nem akar élni hagyni.
Mindenkit el akar idegeníteni tőlem. A 2 húgomat is ellenem hangolta már.
Őszintén, nem hiszem hogy meg tudjuk oldani a konfliktusainkat. Ő túlzottan is büszke.
Egyszer mikor otthon voltam a feleségemmel. Azt mondtam anyámnak lefekvés előtt hogy "Szeretlek anyu". De ő nem mondott rá semmit. Megkérdeztem hogy ő is szeret? Azt mondta hogy azt ki kell érdemelnem.
Szóval nem egyértelmű. De úgy gondolom egy szülőnek önzetlenül kellene szeretni a gyermekét, bármilyen is.
Hiszen nem lettem börtöntöltelék, naplopó vagy k*r*apecér. Rendesen eltartom magam, 9 éve élek párkapcsolatban, most már házas. Egyszerűen azt tudom csak leszűrni hogy nem szeret és nem tetszik neki hogy boldog próbálok lenni.
Talán azért mert engem hibáztat azért hogy a fiatalsága oda lett.
# 5/7
Apám, mármint a nevelő apám mindenkit a katonasághoz köt ha jellemezni akar.
Nem érti a fiatal korosztályt, nincs szélet rálátása a világ dolgaira, ezért folyton azt hangoztatja hogy "
látszik nem voltatok katonák, ott megtanulnátok a tiszteletet"
Ilyenkor visszakérdezek hogy vajon mindenki aki katona volt az rendes és tiszteletteljes ember lett?
Nem hinném.
Nincs olyan, hogy normális! Minden ember más.
A SZEXUÁLITÁS PEDIG MAGÁNÜGY, ABBA VÉGKÉPP NE SZÓLJ BELE!!!
A nemi elfojtás megbetegíti a lelket
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!