Szerintetek depressziós vagyok? Már nem bírom.21/L
Az alábbiak már 13 éves korom óta kínoznak,folyamatosan jöttek,nem konkrét trauma miatt.
Tompaság,kimerültség érzése nap mint nap,bármennyit pihenek.
Suliból/munkából való hazaérkezés után egyből bevágódok az ágyba,és sötétedésig fekszem,mert úgy érzem,nincs értelme felkelnem,hiába van dolgom.
Esetlen,csetlő-botló,bamba vagyok.Mivel ez érezhető,nehezen jövök ki az emberekkel,és régen sokat piszkáltak.
Állandóan boldogtalannak tűnök,még egy mosolyt sem tudok magamra erőltetni,hogy legalább kicsit jobb kedvűnek nézzek ki.Egyszerűen sírva tudnék fakadni,amikor ezzel próbálkozok.
Valamikor fürdeni sincs erőm,és nem is érdekel.
Van ebből kiút egyedül?Vagy szükségem van szakemberre?
Létezik valami, bármi, amire vágysz, amit szeretnél, amiről álmodozol?
Ez kulcskérdés, mert ha nem, akkor te már nem is élsz.
Ha igen, akkor legelőször tisztázni kellene, mi akadályoz az elérésében.
Mintha én írtam volna, még a kor is stimmel és szintén 13 éves korom óta tart.
Nekem akkor szokott jobb lenni kicsit, ha tanulok. Az leköti az agyamat annyira, hogy ne legyen időm semmire sem gondolni.
Tudom, hogy ez nem sokat segít, de meglepő volt olvasni olyan gondolatokat mástól, amiket ennyire sajátnak érzek.
Azért remélem, hogy sikerül kimásznod ebből, valószínűleg tényleg érdemes szakemberhez fordulni - bár még én sem szántam rá magam.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!