Vagdosom magam. Mit tehetek?
Először szeretném, ha a kérdés miatt nem ítélnétek el! :(
Szörnyű, amit magammal tettem, beismerem, hatalmas idióta vagyok. Nem szeretném taglalni az okait, nem sajnáltatni jöttem ide, de egy elég mély pontomon vagyok jelenleg, "összejött" úgymond az élet. Szenvedek, örlődök magamtól és a világtól. Nem bírtam tovább, teljesen összetörtem. Gyűlölöm magam, én tehetek arról, hogy most itt vagyok, magamnak ástam a gödröt. Bűntudatom van a múltban történt tetteimtől, meg amilyen vagyok. Így büntetem magam, megérdemlem, hogy szenvedjek.
Egy körömvágó ollóval csináltam, nem vérzett eleinte, csak kisebb karcok voltak. Nem is volt annyira feltűnó, csak párat húztam magamon. Többet akartam tenni magammal, de visszatartott az a gondolat, hogy meglátják esetleg.
Megtettem, ezért bűntudatom lett tőle. Mindig is elítéltem az ilyen cselekedetet. Emeltem a tétet, nem volt elég a gyorsan múló karc, látni akartam a vért is, mégjobban bűntettem magam, mert megérdemlem. Már nem a fájdalom miatt csináltam.
Két napig sikerült letennem ezt a nem túl éles ollót mondván, hogy megőrültem. Azt se akartam, hogy a barátom észrevegye majd a hegeket.
De két nap múlva teljesen elvesztem magamban. Nincs értelme az életemnek, annyi baj ért engem, hogy már nem is tudtam követni, egyszerűen csak nyomott voltam. Sírni sem tudtam, már meg akartam ölni magam, persze csak gondolatban. Megint az ollóhoz nyúltam. Eljátszottam a gondolattal, hogy mi lenne ha meghalnék, ha megtenném. Mi történne. Az ollót az erem fölé tartva csak voltam és voltam. Gondolkodtam, mi lenne ha egy hirtelen mozdulattal belevágnék, majd megszűnne minden örökre. Ettől visszataláltam önmagamhoz. Újra értettem a szenvedéseimet, tudtam sírni, fájni, érezni. Tudtam, hogy nem szabad végeznem magammal, mert akkor nem csak én lennék az áldozat. De annyira sok körülöttem és bennem a rossz, hogy nem tudom elviselni, képtelen vagyok rá,fel akarom adni. Emiatt, teljesen elvesztettem a fejem, szorongtam, bestresszeltem, rosszul voltam már. Meggondolatlan voltam nagyon. Teljesen összevagdostam a bal karomat csuklótól könyékig. Vérzett mind. Nem tudom megszámolni, mennyi sebem van. De nagyon sok, rengeteg, nagyon látszik. Megijeszt, ha ránézek. Teljesen bűntudatom van. Félek a következményektől..
Azóta ejtek magamon még sebeket, egyre mélyebbeket, mert utálom magam, bűntudatom van. Ezzel elégtételt teszek magamon, a feszültséget is levezetem. Amíg kevés seb volt, addig még vigyáztam arra, hogy ne legyen durva látvány, se feltűnő. De amióta összevagdostam magam, nem foglalkozok avval, hogy milyen durva. Már mindegy, nem lehet eltűntetni. Nem állít meg semmi. Ráadásul találtam egy éles hegyű ollót is, amivel olyan szinten karcolom magam, hogy kijön a vér is. De nem elég, úgy érzem, ennél többet kell szenvednem. Ilyenkor addig karcolom magam, amíg bírom, csak vérezzen minél jobban.
Tudom, szörnyű, amit teszek. Számomra nem durva, inább csak látvány, de ezt nem tudom elrejteni, és a problémák sem szűnnek tőle, ráadásul, meginkább bűntudatom van a történtektől. Borzalmas vagyok. Miért tettem ezt..Ha akkor lett volna eszem, most nem kéne tartanom ettől.
Örlődök, mert félek, hogy észreveszi a barátom. Nem akarom neki elmondani, mert összetörne teljesen. Csak aggódna miattam, hibáztatná magát az egész miatt. Viszont tartok attól, hogy lebukok. Akkor is összetörne. Jobb lenne, ha elmondanám neki , de képtelen vagyok rá magam miatt is. Mit tudnék tenni?
Hogyan kell ezt a kérdést kezelni? Hogy lehet ezt elmondani?
Kérlek ne bántsatok, tudom, mit tettem, borzasztó vagyok. Én csak tanácsokat szeretnék kapni, bár lehetetlen, mert látatlanba nem lehet ilyesmit tenni, de én megpróbálok most tőletek segítséget kérni.
Istenem..:(
3-as válaszolónak:
Engem mindenhol kinéznek az emberek. Mindenhol lekezelnek. Ennek nyilván én vagyok az oka. Velem van a baj.
Hazudok magamnak és másoknak.
Nem tanulok, pedig nagyon fontos.
Nem tudom elérni a céljaimat.
Olyan dolgokat tettem, amiket nem tudok megbocsájtani magamnak.
Egy szégyen vagyok, teljes csőd.
Ezek számomra nagyon sok bajt okoznak.
Én tényleg félek. Ezek nem kis karcolások. Elég rémisztő látvány lenne neki. Másnak is, de nyilván őt megérinti a dolog rendesen. Én is szörnyűlködve nézem, hogy mit tettem. Mondhatni még én sem dolgoztam fel, nemhogy majd még ő..:(
Ez nem egy válveregetős téma. Sírni fog. Nem akarom bántani. Meg fogja érteni, de össze fog törni.
Mellém fog állni, még sosem hagyott cserben. Mindig mellettem volt van, amikor lent vagyok. Mindig mondja, hagy vigyázzak magamra, és én ezt megígértem neki...
Hazudok neki, hogy jól vagyok, mert látom rajta a nyomást amikor lent vagyok. Nem tudok eléállni az érzéseimmel, hogy legszívesebben meghalnék, hogy minden egyes napon csak szenvedés. Nagyon érzékeny, magát hibáztatná, ha nem javulok, ezen felül magammal rántanám őt. Őszinte szeretnék hozzá lenni, de nem akarom bántani. Ráadásul most jobb a kedve sokkal, látom rajta, hogy boldog. Nem szeretnék ezzel tönkretenni mindent.
Most erőt vettem magamon, nem vagdosom meg magam, direkt nincs nálam semmi éles eszköz, de így is kétségbe esetten keresem azt, annyira haragszom magamra. Eldöntöttem, hogy elrejtem a dolgot előle, de ahhoz be is kell gyógyulnia.. Ránéztem és muszáj volt megszámolnom. Hetven vágás a kezemen. Sosem gondoltam, hogy ilyet teszek magammal, úgy felpofoznám magam.:((
Ez a hetven karcolás milyen hamar múlhat el.. Sokáig kell rejtegetnem előle.. még az előzőnek is megvan a nyoma amit két hete ejtettem magamon, pedig nem is vérzett. Akkor ez? Hát igen, jó nagy bajkeverő vagyok. Ezt is magamnak köszönhetem
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!