Na most akkor mennyire érdemes hajtanunk magunkat? Árt így vagy úgy a betáblázott élet?

Most bő egy évig a következőképpen kellene, hogy kinézzen az "órarendem":

- Munka, nálunk nem 8,5, hanem 9 óra

- Heti egyszer pszichológus

- Heti kb 3x1 óra sport

- Napi 1-2 óra tanulás

- Minden második hétvégén tanfolyam.

Szociális élet emellett nem fér bele, Édesapámmal és egy-két barátommal találkozom néha.

Pszichológushoz még nem járok, ezen kívül már most ilyen az életem (fárasztó).

Egyedül... nem tudom most eldönteni, véleményt alkotni arról, hogy jó-e ez így.

Higgyétek el, nincs, akitől megkérdezzem.

Apukámmal jó a viszony, de lelkizni nem igazán tudok vele (ő szokott velem), fogalma sincs az érzéseimről és arról, hogy telnek a napjaim.