Na most akkor mennyire érdemes hajtanunk magunkat? Árt így vagy úgy a betáblázott élet?
Most bő egy évig a következőképpen kellene, hogy kinézzen az "órarendem":
- Munka, nálunk nem 8,5, hanem 9 óra
- Heti egyszer pszichológus
- Heti kb 3x1 óra sport
- Napi 1-2 óra tanulás
- Minden második hétvégén tanfolyam.
Szociális élet emellett nem fér bele, Édesapámmal és egy-két barátommal találkozom néha.
Pszichológushoz még nem járok, ezen kívül már most ilyen az életem (fárasztó).
Egyedül... nem tudom most eldönteni, véleményt alkotni arról, hogy jó-e ez így.
Higgyétek el, nincs, akitől megkérdezzem.
Apukámmal jó a viszony, de lelkizni nem igazán tudok vele (ő szokott velem), fogalma sincs az érzéseimről és arról, hogy telnek a napjaim.
Ha fizeted a számláimat és az étkezésemet, ma felmondok.
Szerinted jókedvemből rohadok bent 42,5 órát?
Egyébként miért azt bántják, aki tesz magáért?
Nem azért, de (rengeteg rossz tulajdonságom is van, félre ne érts, sőt, többségében az van) ismerősi köröm nagy része elismeri a küzdésemet, sőt, mondják, hogy bírom vagy aggódnak értem.
Felteszek egy kérdést, mert úgy érzem, túlhajtom magam, erre bántanak.
Egyszerűen hihetetlen.
Egyébként egy dolgozó ember tudja, hogy nincs 4-4,5 óra "szabadidőnk" egy nap, az 5 óra ki se jön.
Közben arra jutottam, hogy valószínűleg nem sokáig fogom csinálni ezt az eljárós sportot.
A 9 óra munka adott, utazással együtt majdnem 10,5, alvás kell, főleg, hogy minden második hétvégén tanfolyam és szintén ébresztőre kelés.
A pszichológus kelleni fog, így is az összeomlás határán vagyok.
Ez a tanfolyam olyan, hogy irtó sok otthon gyakorlást igényel és nyelvtanulást is.
Így kb a sport, ami elhagyható.
Az meg, hogy pont az egészség jegyében hajtom beteggé magam, nem megoldás.
Baráti progamból meg ötször annyi kellene, mint most van.
Ebben semmi extra nincs.A legtöbb ember így él, aki nem dúsgazdag, és dolgoznia kell.Mert élni kell valamiből, fizetés kell hozzá.
Én nő vagyok, 3 gyerek és férj mellett napi 8 órai munka,heti 1 nap tanfolyam 8 óra, napi 2-3 óra tanulás,pszichológus nem, sport nem.Viszont reggel korán kelés 5-kor, mivel férj otthon ebédel, főzni neki, gyerekek rendezése, rohanás oviba, iskolába, majd munkába.Munka után összeszedni gyerekeket, bevásárlás, vacsorafőzés,mosás, vasalás, napi takarítás,stb.házi munka.Gyerekekkel tanulás, játszás.Már erre is az időt a házi munkából lehet megspórolni/ha marad ebédből, vagy nem takarítok, stb./.Este fürdetés, ja és vannak kutyák, cicák, nyuszi, papagájok,akiket szintén rendezni kell.Amikor a gyerekek elalszanak, 2-3 óra tanulás, míg le nem ejtem az álmosságtól a könyvet.
Alszok hétközben 5-6 órát.És még azt nem írtam, idős szülőre ránézni, besegíteni neki napi szinten.
Férj reggel 7-kor indul melóba,este 7-re ér haza, tehát gyakorlatilag kimarad sok mindenből.
Tudok ezzel csinálni valamit?
A gyerekeim szinte az egyetlen örömöm.Meg az állataink.
A hétvége az jó, mert nincs munka, olyankor együtt vagyunk, kirándulunk,pihenünk, játék, minden ami hétközben nincs.Hidd el, legtöbben így élnek.
Néha én is magamban lázadozok, de aztán csinálom tovább.
Hát én ez ellen lázadok és nem akarom ezt.
Bár úgyis ez lesz, de ezért is rossz, hogy most nem tudok pihenni, fotózni, amikor lenne lehetőség. Gimi alatt nem volt, gyerekekkel majd nem lesz.
A sportot akkor hagyjam el?
Nem vagyunk egyformák, mindenki saját maga érzi mennyit bír el. Ha nincs sikerélményed a munkádban, akkor azért nehéz. A mai munkahelyek nem fognak megváltozni. Sportot ne hagyd el, legfeljebb csökkentsd, nem szükséges a heti 3 alkalom, jó ha tudod teljesíteni, de heti 1-2 is oké, az se baj, ha egy hetet kihagysz. Csinálj amennyit bírsz.
Munkahelyen nem tudod megbeszélni a feleleteseddel legyen napi fél óra ebédidőd? Egy próbát megér, legfeljebb azt mondja nem. Mondván, hogy tanfolyamra mennél, és kell az idő. Szerintem már a napi fél óra is sokat számít.
Szorongó alkat vagyok, introvertált, rengeteg egyedüllétre van szükségem a töltődéshez (sőt,effektív töltődni csak egyedül tudok), ellenben egy - leginkább párkapcsolatra - kötődésre vágyom, személyre, akivel beszélgethetek.
Heti egy órányi mozgás már nem volt elég.
Otthon tornáztam napi 15-20 percetm súlyzó és gyógytesi szerű gyakorlatok, máskor futottam 15-30 percet, mikor hogy.
Nem minden nap persze.
Heti 1-1,5 órára jött ki.
Most szeretnék erős testet (ráadásul gynege alkat vagyok), a sportnak érzem is néhány előnyét, különben nem csinálnám, engem a hosszútávú hatás nem hat meg annyira.
Most szeretnék nyelvet tanulni és azt, ami a tanfolyamom tárgya.
Most szeretnék fotózni.
Most vagyok magányos, hulla fáradt, fásult.
Talajvesztett...
... Akinek fogalma sincs, hogyan kellene élni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!